2017-02-16

Amikor a lélek dalol - zenei improvizáció

Beethoven, Liszt, Mozart és Paganini nevét mindenki ismeri, aki akár csak csekély mértékben is érdeklődik az értékes és igényes zenei kultúra iránt. Sokan hallottak arról is, hogy ezek a mesterek nem csupán nagyszerű művekkel írták be magukat a zenetörténet aranykönyvébe, de korszakuk legkiválóbb rögtönzői, az improvizálás nagymesterei közé tartoztak. Pontosan tudták, milyen csodálatos élményben részesíthetik hallgatóságukat, amikor hagyják, hogy a lelkük is dalra fakadjon.

Belegondolva, mi volt a legszebb élmény a legutóbbi koncertlátogatásunk során, gyakran merülhet fel bennünk, hogy legjobban az a pillanat rögzült elménkben – és a szívünkben –, amikor a zenész, vagy a zenészek felemelték tekintetüket a kottáról, és szabadon rögtönözve kezdtek el játszani nekünk. Ez ugyanúgy megtörténhet egy klasszikus zenei rendezvényen, mint egy jazz, vagy éppen egy blues koncerten. A rögtönzés lehetővé teszi, hogy a muzsikus minden korábbinál közelebb kerüljön a hallgatóságához, és feltárja előtte a szíve, a lelke titkait, legszebb érzelmeit.

Virtuóz előadók

Az olasz improvviso („váratlan”) fogalom gyorsan elterjedt az előadóművészek világában. A muzsikusok ismerik a szabad és a kötött improvizációt is. Ez utóbbi során alkalmazkodnak valamilyen útmutatóhoz, például egy akkordsorhoz, vagy egy dallamelemhez. A XIX. század előtt az európai zenében rendkívül sokoldalúan éltek a rögtönzés lehetőségével. A legnagyszerűbb előadók áriái, hangszerszólói felejthetetlen élményt adtak a közönségnek.
Ennek fontosságával tisztában voltak a zeneszerzők is. Egy mű megkomponálása során lehetőséget hagytak arra, hogy az előadó bemutassa virtuozitását.