Ki miatt zöldülnek be az írek március 17-én?

Március 17-én Írországban megáll az élet. A zöld sziget lakói a legfontosabb nemzeti ünnepükön hazájuk védőszentjére, Szent Patrikra emlékeznek. Az ünnep náluk munkaszüneti nap, hogy kicsik-nagyok egyaránt részt vehessenek a színpompás megemlékezéseken, a jókedvű mulatságokon. Az íreket még az sem zavarja, hogy olyankor gyakran esik az eső, és hideg szél fúj az óceánok felől A szigetország védőszentje nemcsak szülőföldjén, hanem a világ számos más részén is igen nagy és folyamatosan növekvő népszerűségnek örvend. 

 

Szereti az egész világ

Messzi földrészeken kezdetben csupán ott emlékeztek meg róla, ahol nagyobb számban telepedtek meg új hazát kereső írek. Az USA-ban, Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon, de Anglia számos városában is már jó ideje valóságos népünnepély a zöld ruhás írek felvonulása. Az ünnep népszerűségét jól mutatja, hogy ma már olyan helyeken is – például hazánkban – is kezd elterjedni, ahol soha sem éltek nagy számban írek. Mi lehet ennek az oka? Mivel magyarázhatjuk, hogy ma már rengeteg magyar gyereket anyakönyveztetnek Patrik néven? Ki volt az a középkori szent, akit ennyire fontosnak tekintenek a zöld sziget lakói?

 

Kalandos életút

Írország védőszentje a IV. század vége felé született. Rendkívül kalandos életút várt rá, mielőtt Szent Kolumbához hasonlóan megkapta az írek apostolának megtisztelő címét.

Ekkoriban nehéz idők jártak Britannia lakóira. A Római Birodalom hanyatlását senki nem tudta megállítani. A légiókra Itáliában volt szükség, hogy visszaverjék a keletről érkező vándorló, harcias népeket. Az ellenséges portyázókkal a briteknek is meggyűlt a bajuk. Ír kalózok vetettek szemet a civilizált, gazdag, keresztény hitre tért tartományokra. Gyakran indítottak támadásokat, raboltak és fosztogattak.

Az ifjú Patrik egy művelt brit család gyermeke volt. Valószínűleg a mai Ravenglass elődje volt a városka, ahol élt. Nagyapja és az apja is az egyházat szolgálta. Tizenéves korában szörnyű dolog történt, Írországból kalózok érkeztek, elfogták és magukkal hurcolták rabszolgának. Hat nehéz, embert próbáló esztendő várt az ifjúra. A nehézségek dacára sem adta fel elszántságát, és ragaszkodott keresztény hitéhez. Minden nap imádkozott. Nyitott szemmel járt, és megismerte az írek szokásait, hagyományait, nyelvét. Nem gyűlölte meg elrablóit, hanem arról álmodozott, hogy egy szép napon hozzájuk is eljut az evangélium fénye.

 

A nagy visszatérés

Patrik 22 éves lehetett, amikor különös spirituális élményben volt része. Egy földönkívüli hang elmondta neki, hogy nemsokára hazatérhet. Megszökött a szolgaságból, és a tengert átszelve hazatért. Akár csak ősei, ő is az egyházat választotta, pap lett, és gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ekkor újabb látomása támadt; egy írországi ismerőse bukkant fel a szeme előtt. Levelet hozott neki a távoli szigetről. Ahogy Patrik beleolvasott az üzenetbe, meghallotta az egyszerű ír emberek hangját, akik azért könyörögtek, hogy térjen vissza közéjük. A tanult és bölcs férfi nem feledkezett meg ifjúkori megpróbáltatásai színhelyéről, továbbra is erősen élt benne a vágy, hogy Krisztus tanításait megismertesse a zöld sziget gyermekeivel.

Püspökké szentelése után ismét átkelt a tengeren, és hozzáfogott az írek megtérítéséhez. Eljutott a legtávolabbi tartományokba is, azokra a helyekre, melyek szikláiról már csak az Atlanti-óceán végtelen vizét lehetett látni. Sok ezer pogányt térített keresztény hitre. Hívei között ugyanúgy akadtak egyszerű földművesek, mint nemes hölgyek és a fejedelmek fiai. Nem volt könnyű dolga, mert sok helybeli hatalmasságot felháborított az új hit érkezése. Előfordult, hogy kirabolták, megverték és egy időre újra fogságba is került. Missziós tevékenysége valószínűleg 428 táján vette kezdetét.

 

Szerencsét hoz a lóhere

Mi magyarok úgy véljük, hogy a négylevelű lóhere hoz szerencsét. Ilyenre azonban csak nagy ritkán lehet bukkanni. Az írek erről másként gondolkodnak. Számukra a három levelű lóhere is nagyon fontos.

Napjainkban ez a növény Szent Patrik legismertebb jelképe, ami azért érdekes, mivel a lóhere kezdetben, még a legősibb időkben fontos szerepet játszott a pogány druidák szertartásaiban is, így jól ismerték Írország lakói. A pogányok szemében ez a régi istenségeket és szent számukat, a hármast jelképezte.

Szent Patrik bölcs módon éppen ezt a jól ismert szimbólumot használta fel, amikor új híveit megismertette a keresztény tanításokkal. Az egyszerű emberek nehezen értették meg a Szentháromság lényegét, ám Patrik letépett egy lóherét, és megmutatta nekik, milyen szép egységet alkot a három zöld levélke.

 

Emlékszik a nagyvilág

Az elmúlt másfél évezred során híre bejárta a földkerekség egészét. Nemcsak a katolikusok, hanem az ortodox egyház, valamint sok anglikán és protestáns is tiszteli. Olyan messzi földeken is templomot szenteltek neki, mint Nigéria, Puerto Rico, Spanyolország, és persze szobra ott áll mindenütt, ahol sok ír származású ember él. Alakjához számos legenda kötődik. Az írek szerint hazájukból ő űzte el a kígyókat. A bot, amire idős korában támaszkodott, gyökeret vert a földben és egészséges, sudár fa nőtt belőle. Az írek gyorsan megszerették, és alig néhány évszázad elteltével már hazájuk védőszentjének tartották. A XX. században, az ír függetlenség hajnalán a zöld szín és a három levelű lóhere mellett Szent Patrik számított az ír nemzet legfontosabb jelképének. Halála napja nemzeti ünneppé vált. A legendák szerint Downpatrick városában, Szent Kolumba mellé temették el. 

Az első, nagyszabású népünnepélyt a halálára emlékezve Amerikában tartották. A brit hadseregben nagyon sok ír katona szolgált. Ünneplésük nagyon megtetszett a gyarmatokon élő íreknek, de az otthon maradottaknak is. 1903-ban lett hivatalos ünnep, majd pedig 1931-ben sor került otthon is az első nagyszabású felvonulásra.

A jókedvet némiképpen gátolta, hogy a múlt század hetvenes éveiig ezen a napon Írországban be kellett zárni a kocsmákat. A tilalmat azóta persze feloldották, és a jókedvű felvonulók rengeteget isznak az egyik legnépszerűbb, ír nemzeti italból, a sörből.

Ma már nemcsak Budapesten találkozhatunk ezen a napon tetőtől talpig zöld ruhát viselő mulatozókkal, de Pekingben, Hongkongban, Lagosban, vagy éppen brazil városokban is. A legnagyobb felvonulást New York-ban tartják. Ezen százezernél is többen szoktak részt venni, és a televíziónak hála, világszerte akár egymilliárd ember is nézheti a vidám ünneplőket.