Vendégeink a jazz óriásai - Get Closer fesztivál a Hegyvidéken

A nagyvilág jazz-rajongóinak fülében immár negyedik éve ismerősen cseng a Hegyvidék és MOM Kulturális Központ neve. Ezt Kleb Attilának, a Get Closer jazz-fesztivál fáradhatatlan főszervezőjének köszönhetjük, aki a műfaj igazi óriásait hozta és hozza el a XII. kerületbe.
Ráadásul rendszeresen lehetőséget ad magyar tehetségeknek is arra, hogy világhírű zenésztársaikkal együtt lépjenek színpadra. A Hegylakó magazin nyomtatott tavaszi különszámában rövid interjút közöltünk vele. Az internet adta lehetőséget kihasználva most közöljük a beszélgetés hosszabb változatát, hogy olvasóink még részletesebben megismerkedhessenek a koncertsorozat kulisszatitkaival.

Hegylakó Magazin (HM): Milyen érzés személyesen megismerni a kortárs jazz-zene igazi óriásait?

Kleb Attila (KA): Kivételesen nagyszerű emberekkel sikerült megismerkednem, amióta világsztárokat hozunk Budapestre. A sztárság csak a színpadon jelenik meg a zenéjükben, a színpadon kívül végtelenül természetes, közvetlen emberek, mindenféle allűr nélkül. Sokukkal olyan barátság alakult ki, hogy rendszeresen kommunikálunk, vannak, akikkel közös terveket szövögetünk. Az ilyen kiváló emberekkel való megismerkedés és barátság csak azt erősíti, hogy mennyire fontos a szerénység, a másik iránti tisztelet, a szakmai alázat. Az igazán tehetséges emberek ilyenek.

HM: Idén áprilisban és májusban olyan nagy nevek lépnek fel a MOM Kulturális Központban, mint Nicholas Payton – Afro-Caribbean Mixtape, James “Blood” Ulmer Odyssey Trio, Lizz Wright, Roberto Fonseca Trio és Gaby Moreno. Hogy sikerül évről-évre ennyi hírességet elhozni Budapestre?

KA: A kezdetekkor még nehéz dolgunk volt, mert ismeretlenül kopogtattunk, keresgéltük a kapcsolatokat a zenészekhez, az ügynökségekhez. Mostanra viszont nagyon jó kapcsolat alakult ki azokkal az ügynökségekkel, akik a legfontosabb zenészeket képviselik, személyre szabottan küldenek számunkra ajánlatokat. Olyan is előfordul gyakran, hogy olyan zenész keres meg közvetlenül, akivel már dolgoztunk, hogy szeretne újra jönni és Get Closer koncerten fellépni.

Minden szerénytelenség nélkül mondom, hogy mostanra nagyon jó hírünk lett a szakmában, mindig pontosan fizetünk, és a művészek nagyon jól érzik magunkat a koncertjeinken, valamint az azt megelőző és azt követő szabadidejükben is.

HM: A korábban fellépő sztárok közül ki tette önre a legnagyobb benyomást?

KA: Ez az egyik legnehezebb kérdés, mert szinte mindenki, és mindenki másért. Az idén 81 esztendős legenda, Ron Carter a fantasztikus eleganciájával és a korát meghazudtoló csibészségével, a kicsit félelmetesnek tartott Chick Corea a szavaival, miután lejött a színpadról, Esperanza Spalding a közvetlenségével, Al Di Meola a játékosságával, Ben Williams és zenésztársai azzal a produkcióval, amit a színpadon előadtak. Tényleg végtelen a sor, most ez kicsit rosszul is érzem magam, hogy nem sorolhatok fel mindenkit.

HM: A fellépő zenészek milyennek találták a MOM Kulturális Központ, a Hegyvidéket?

KA: Kivétel nélkül mind nagyon kedvelték, különlegesnek tartották a MOMkultot, annak ellenére, hogy hangosítás tekintetében nem könnyű helyszín. A teltházas koncerteknél, amiből szerencsére sok volt, sokszor meglepődtek, hogy milyen sok érdeklődő, jazz szerető ember van Budapesten.

A magyar közönséget pedig kiemelkedően jónak tartják.

HM: A Get Closer koncertjeivel kiket akar közelebb hozni egymáshoz?

KA: Az elmúlt évtizedekben volt egyfajta eltávolodás a jazz és a közönség között. Amikor négy évvel ezelőtt elkezdtük, az volt a célunk, hogy ezt a kialakult távolságot csökkentsük, és ismét közel hozzuk egymáshoz a jazzt és a minőségi zenét szerető közönséget.

Van már sikerélmény.

Az utóbbi időben nyitunk is, már nem csak jazz koncerteket szervezünk. Hoztuk már Zap Mamát, Macy Grayt, Melingot, idén jön Gaby Moreno és a Son Del Nene, akik a latin zene képviselői. Amihez ragaszkodunk, hogy csak és kizárólag minőségi zene legyen a Get Closer színpadon. A sok ismert világsztár mellett egyre több fiatal tehetséget hozunk, akik idehaza még kevésbé, vagy szinte egyáltalán nem ismertek.

Azt szeretnénk elérni, hogy a közönség számára a Get Closer egy hitelességi mérce is legyen, bízzanak bennünk, hogy akit, vagy akiket hozunk, azok nagyon jó zenészek, érdemes eljönni és meghallgatni a koncertjüket.

HM: Ön fényképészként sok művészportrét és koncertfelvételt készített az évek során. Elfogja esetleg ma is a késztetés, hogy fotón örökítse meg a Get Closer fellépőit?

KA: Természetesen! Jelenleg is fotográfus vagyok, abból élek. Minden koncertünkön ott van velem a gépem és fotózom, amennyit csak lehet. Amióta rutinosabban, stresszmentesen bonyolítjuk le a koncertjeinket, igyekszem portrézni is a művészeket a koncert előtt.

HM: Végezetül pedig, milyen tanácsot adna a fiatal magyar jazz muzsikusoknak? Mi kell ahhoz, hogy egy szép napon ők is együtt játszhassanak a Get Closer sztárjaival?

KA: Mivel nem vagyok zenész, így igazán szakmai tanácsot adnom nem lenne hiteles. Amit viszont szervezőként látok és hiányolok a hazai muzsikusokból, a pontosság, a szakmai alázat. Az összes sztár, akivel dolgoztunk, tudatosan készül és koncentrál a fellépésére. A koncert előtti 30-60 percet az öltözőjébe zárkózva tölti. Ki gyakorlással, ki meditálással, ki csak relaxálással. És a 8 órás kezdéskor már a színpad szélén áll, várva a fellépést. Ilyenkor nekem kell őket türelemre intenem, mert a közönség még nem foglalta el a helyét.

A hazai zenészeket többnyire úgy kell összegyűjteni innen-onnan. Természetesen vannak kivételek, őket igyekszünk is felkarolni és többet dolgozni velük. A másik probléma, amit látok, a nyelvtudás hiánya. Zenei tudásban, pedig rengeteg világszínvonalú tehetség van idehaza, akiknek helyük lenne a nagyvilág deszkáin.

Összefoglalva pár szóban, pontosság, szerénység, szakmai alázat és az angol nyelv ismerete!