Április elseje – A bolondozás ünnepe

Talán már velünk is előfordult, hogy a szürke hétköznapok gondjaival szembesülve úgy véltük, nagy hiba volt, hogy a bolondok csak egyetlen napot kapnak az évből, mivel körülöttünk olyan sok ütődött alak jár-kel, hogy heti egy bolondünnep se volna talán elég. Szerencsére azonban embertársaink többsége az év nagy részében elfogadható módon viselkedik. Gyermekkorunkban nagyon hamar megtanultuk, hogy április 1-jén nem árt résen lenni. Ilyenkor ugyanis legtöbb osztálytársunk feljogosítva érezte magát arra, hogy különféle – finomabb vagy durva – tréfát kövessen el a többiek rovására. Így kerülhetett fogkrém a kilincsre, vízzel teli pohár az ajtó tetejére. Talán még ön sem felejtette el, milyen volt, amikor a felső tagozatos fiúk meg akarták győzni arról, hogy szaladjon már el a sarki boltba csigalábért vagy halkézért.

Már az ősi időkben is

Nem nehéz elhinni, hogy az ilyenfajta tréfálkozásnak nagy és igencsak érdekes hagyománya van. A bolondok ünnepét ráadásul nem csak az európai kultúrkörben ismerik. Átvették tőlünk például Japán, India vagy Kína lakói is. Az emberek mindenütt szeretnek tréfálkozni. Annak dacára, hogy a földkerekségen talán még az Antarktisz sem mentes az áprilisi tréfáktól, igazából egyetlen tudós sem tudná pontosan megmondani, honnan is származik ez a szokás. Van, aki úgy véli, hogy a hagyomány az ókori rómaiak kicsapongó zabolátlan ünnepére, a Saturnaliákra vezethető vissza. A vérbő mulatozás során a római rabszolgák lehetőséget kaptak arra, hogy egy napra szerepet cseréljenek a gazdájukkal, aki akkor elvégezte mindazokat az alantas munkákat, melyek addig a szolgáira hárultak. Hasonló ünnepségeket a középkorban is tartottak. A Festum Fatuorumra azonban december végén, január elején került sor, így nem lehet a bolondok napja közvetlen elődjének tekinteni. 
 

Megtréfált barátok

Egyes tudósok szerint a tréfák napja a tavaszi napfordulóhoz kapcsolódik. Olyankor az európai pogány népek, sőt az ókori görögök is igyekeztek megtréfálni a barátaikat. A középkori krónikások is feljegyeztek áprilisi tréfákat. Az emberek a városokban ugyanúgy igyekeztek rászedni egymást, mint a falvakban. Április bolondja az a valaki lett, aki bedőlt a többiek tréfájának. Ilyenkor nem csak a gyerekek, de a felnőttek is megtréfálták egymást. Hazánkban több helyen is jelmezbe bújtak a férfiak, és álarcot öltve próbálták megrémiszteni a lányokat és az asszonyokat.

 

Királyi parancsra

Valószínű, hogy a napjainkban oly népszerű szokás a 16. század végén alakult ki. IX. Károly francia király 1564-ben elrendelte, hogy az újesztendő többé már ne tavasszal, hanem január 1-jén kezdődjön. Az alattvalók néhány év alatt hozzászoktak az új szabályzáshoz. Április 1-je, vagyis a régi újév első napja azonban továbbra is nemhivatalos ünnep maradt. Míg korábban értékes ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, egy idő múlva divatba jöttek a tréfás, szellemes meglepetések. Az évek múlásával pedig ezen a napon már a bolondokat és az ütődötteket ünnepelték. A szokás számos országban elterjedt, Angliában April foolnak, francia földön poisson d'avrilnak, Németországban pedig Aprilsnarrnak hívják április bolondját.

Április bolondjai

A 18. századtól kezdve egyre nagyobb lett az írott, majd később az elektronikus sajtó szerepe. Április bolondja gyakran feltűnik a magyar irodalomban. Találkozhatunk vele Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Szigligeti Ede műveiben is. Az emberek sokáig vakon elhitték, ami kinyomtatva került eléjük. A tréfás kedvű újságírók néha visszaéltek ezzel, és április 1-jén megdöbbentő álhírekkel vezették félre az olvasóikat. Az internet világában pedig egészen egyszerűen nincs korlátja a bolondok napján tréfálkozóknak. Éppen ezért kezeljük bölcs fenntartással, ha ezen a szép tavaszi napon kedvenc hírportáljaink elképesztő híreket tárnak elénk. Valószínűleg csak megpróbálnak ugyanúgy megviccelni minket, ahogy az évszádokon át szokás volt.