Vendégünk Chick Corea

A jazz és a jazz-rock kiemelkedő személyiségének számító Chick Corea idén nyáron ünnepli 76. születésnapját. Ez a tiszteletreméltó életkor sem akadályozza meg abban a Grammy-díjjal többször is kitüntetett világsztárt abban, hogy régi jó barátai, a hozzá hasonlóan nagyszerű zenészek társaságában színpadra ne álljon. Abban a szerencsében van részünk, hogy május 2-án a Hegyvidéken, a MOM Sportban üdvözölhetjük.

Boston örököse

Chick esetén jogosan mondhatjuk, hogy ez a muzikális alma nem esett messze a fájától. A félig olasz, félig spanyol származású gyermek apja, Armando maga is zenész, mégpedig jazztrombitás volt. A múlt század harmincas-negyvenes éveiben, Bostonban a saját együttese élén lépett fel. A fia szinte beleszületett a jazzba. Már négyévesen odaültetették a zongora elé. Öntudatlanul szívta magába a fülbemászó dallamokat, és már egész korán megismerkedett a bebop műfajjal is. Nyolcévesen a zongora elől átülhetett a dob elé is. Ez olyan nagy hatást gyakorolt rá, amit később a zongorajátékában is fel lehet ismerni. Időnként úgy tűnhet, hogy Chick ütős hangszernek tekinti a zongoráját.

Muzsikus társai véleménye szerint benne él tovább Boston zenei öröksége. Fiatalon nem csupán jazzal foglalkozott. Megismerkedett a klasszikus zenével is. Apjához hasonló módon megalakította saját együttesét és számos, már jól ismert számot dolgozott fel. Ugyancsak az idősebb Armand nyomdokaiban haladt, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy fellépéskor fekete szmoking legyen rajta.

A siker hosszú útján

A latin zene különböző műfajait Bill Fitch dobos ismertette meg vele. Erre a váltásra pont a legjobbkor került sor. Chick ugyanis eléggé kiégett a komolyabb hangvételű jazztől. A kubai tánczene nagyszerű gyógyszert jelentett számára. Élete egyik legnagyobb pillanata akkor jött el, amikor felfedezte a flamencót. Hihetetlennek tűnhet, de már a hatvanas években is világhírű zenésznek számított! Számtalan műfajban, a jazz mellett a klasszikus muzsika, a bebop, a progresszív rock, a post-bop, a jazz-rock fúzió és a latin jazz területén is bebizonyította páratlan tehetségét. A zongora mellett mesterként játszott a különféle billentyűs hangszereken, a szintetizátoron, az orgonán, de a dobon is. Érdekes, hogy egyik zenésztársa a Bartók Béláról elnevezett amerikai bendzsójátékos, Béla Fleck volt.

Huszonkét Grammy-díj

Az első olyan lemez, amiben már a saját együttese élén játszott, 1966-ban jelent meg. A Tones for Joan’s Bonest két évvel a következő album, a Now He Sings, Now He Sobs követte. 1968 és 1971 között az avant garde stílussal kísérletezett. Ezt követően fúziós jazzt játszott. Az évtizedek során több száz sikeres koncertet tartott. Továbbra is elegánsan öltözködött, és ha tehette, Yamaha koncertzongorákon játszott. A hetvenes évek végén más klasszikus szerzők mellett Bartók Béla művei is felkerültek a műsorba. A Grammy történetében ő a negyedik legtöbbször jelölt művész. Több mint hatvan alkalommal jelölték Grammy-díjra, és huszonkétszer oda is ítélték neki ezt a rangos elismerést.

A MOM Sportban a kétszeres Grammy-díjas, egyedi hangzású és stílusú bőgőssel, Eddie Gomezzel, valamint az örökifjú és sokoldalú dobos és zeneszerző Brian Blade-del lép fel május 2-án.