Segítség, kiégtem!

Ha híján van az energiának, minden kötelesség túl soknak tűnik, a dolgok elveszítik értelmüket, és akár egy olyan egyszerű dolog is, mint a bevásárlás, izzasztóan stresszes lehet. Túl sok feladat, túl kevés belső erő. Akik kiégéstől, azaz a burnout szindrómától szenvednek, nehezen koncentrálnak, elveszítik a kreativitásukat, ingerlékennyé válnak. A mindennapok kilátástalan küzdelemnek tűnnek, és az esték teljes kimerültségben végződnek, majd a reggelek ugyanígy kezdődnek.

 

A kiégés trendbetegség

 

A burnout szindrómát közel 40 éve kutatják, és míg a jelenség egyre elterjedtebb, az orvosok nem jöttek rá a pontos okokra. A trendbetegséggé vált kiégés a nyugati, ipari társadalmakban a dolgozók 7%-át érinti. A kiégés szindrómától szenvedők száma a betegbiztosítók adatai szerint, csak Németországban 2004 és 2011 között 700%-kal növekedett meg. 

 

Mi állhat a háttérben?

 

Sok kutató az egyre gyorsuló társadalmat, az egyre több helyről ránk zúduló információáradatot, a folyamatosan változó világot tartja a kiégés fő okozójának. A nyugati, fogyasztói társadalmakban az ember a saját munkaerejét, adottságait, tehetségét és képességeit, mint terméket kell, hogy áruba bocsássa. A munkaadóknak a teljesítmény a legfontosabb, a személyiség, a magánember háttérbe szorul a dolgos hétköznapokban. Egyre nagyobb a konkurencia is a munkaerőpiacon. Így egyre nagyobb a nyomás a munkavállalókon. 

Azonban, hogy mikortól lesz egy stresszes hét okozta kimerültségből akár depressziót és pánikrohamokat is okozó tartós, lemerült állapot, az orvostudomány a mai napig sem fejtette meg. 

 

Kiégő karakterek

 

Az évtizedek alatt végzett vizsgálatok és megfigyelések azonban annyit sikeresen kimutattak, hogy két személyiségtípus különösen veszélyeztetett: 

-  az idealista és perfektcionista emberek: akik saját magukkal szemben magas elvárásokat állítanak fel. Emellett nem tudnak örülni az elért sikereknek, és nehezen osztják be energiájukat, erejüket is.

 - a megfelelni vágyók: tipikusan azok, akik nem tudnak nemet mondani. Annyira igyekeznek megfelelni mindenkinek, hogy megfeledkeznek saját igényeikről. Sokszor valóban emberfeletti teljesítményt nyújtanak, amit a munkaadók előszeretettel teljesen ki is aknáznak. 

 

Lépjen ki a burnoutból!

 

Ez az öt lépés kivezet a kimerültség útvesztőjéből:

(Ki)kapcsolódás: Találkozzon a barátaival, beszélgessen velük. Sportoljanak vagy főzzenek együtt, vagy épp a közös semmittevésbe feledkezzenek bele! Fedezze fel újra önmagát. Mihez lenne kedve? A technikai eszközök elárasztották a mindennapokat, és emiatt a minket érő impulzusokat is nehezebben kontrolláljuk. Kapcsolja ki a tévét, halkítsa le a telefont, húzza ki a számítógépet. A természet, az emberi kapcsolatok és az állatok a legjobb gyógyír a kimerültségre. 
 

Lelassulás: A pszichének, az elmének és a testnek is szüksége van az üresjáratokra, a semmittevésre. Olvasson egy könyvet este lefekvés előtt a tévénézés helyett. Keressen magának egy békés padot a parkban, ahol egyedül, napi tíz percre megpihenhet két teendő között. Teregetnie vagy vasalnia kell? Hallgasson közben zenét! Ne kapkodjon, a feladatok megvárják! 

Tudatosság: Minden szubjektív. Ahhoz, hogy rájöjjön, ön stresszeli-e magát vagy a környezete, térképezze fel érzéseit a munkájával kapcsolatban! Ha tudatosságot visz a munkahelyi szituációkba, a megoldás is megérkezik, hogy ön változtatni tudjon a helyzeten. Például tegye fel magának ezeket a kérdéseket: Miért szeretném mindenképpen elnyerni a főnököm tetszését? Miért félek ennyire a kudarctól?  Mi történne velem, ha egyszer nemet mondanék egy feladatra?
 

Szelektálás: Állítson fontossági sorrendet feladatai között! Előfordul, hogy a legnyomasztóbb feladatokat halogatjuk a leginkább. Vegye előre ezeket! Mondjon nemet az olyan találkozókra, amelyekről tudja, hogy miattuk ma lemond a sportról vagy az ön számára lazító kikapcsolódásról. Aranyszabály: napi 45 percnyi „énidő” hosszú távon kifizetődik akkor is, ha az elején nehezen szánja rá magát.

Pontosítás: Konkretizálja a tennivalóit! Ha egyszerre több feladat zúdul önre mind a magánéletben, mind a munkában, akkor a legjobb, ha konkrétan leírja, mit kell tennie ahhoz, hogy megoldódjon a dolog. Sőt, határozza meg azt is, hogy mennyi időt szán a teendőre, és tartsa be azt. 

Például: 

Felhívni az orvost, és időpontot foglalni (5 perc)

Beszélni a gyerek osztályfőnökével a kirándulással kapcsolatban (15 perc)

Megbeszélni a főnökkel a munkahelyi feladatokat (30 perc).

 

Ha tisztán látja, hogy mit kell tennie lépésről lépésre, akkor az álmatlanságot okozó állandó nyomás is csökken az életében.