2017-08-30
Találjon vissza a belső gyermekhez!
Vajon milyen lenne a világ, ha a felnőttek megtanulnának együtt élni a bennük rejlő gyermekkel? Hogyan hatna az környezetünkre és ránk, ha újra visszatalálnánk ehhez az elveszett gyermekhez, aki életörömével és sérelmeivel várja, hogy meghall-gassák és begyógyítsák sebeit? Fedezze fel, miként találhat vissza a belső gyermek-hez egy teljesebb és boldogabb életért!
Mindenkiben ott lakozik a gyermek. A gyermek, aki valaha voltunk. A gyermek, aki rácsodálkozik a világra, kíváncsian fedezi fel az ismeretlent, és játékosan, félelem nélkül küzd le minden akadályt. Ez az önfeledten boldog gyermek azonban ahogy cseperedik, úgy szenved el kisebb-nagyobb kudarcokat is. Csalódik, kiábrándul, és ha nem vigyázunk rá, nem hallgatjuk meg sérelmeit, akkor a kíváncsisága félelemmé szűkül, csalódottsága haraggá alakul, elfojtásai pedig akár fizikai betegségekként is megnyilvánulhatnak.
Ha megfeledkezünk a bennünk lakozó elveszett gyermekről, és nem próbáljuk meg vele felvenni a kapcsolatot, és begyógyítani a sebeit, akkor ennek a belső gyermek-nek a védelmi stratégiái a mindennapjainkat befolyásoló, önkorlátozó hiedelmekké nőhetik ki magukat. Ezek a belső monológok és reflexszerű gondolatok megakadá-lyoznak minket az önmegvalósításban és a boldog, harmonikus életben.
Jóga – út a belső gyermekhez
Nem csak lelki gyakorlatokkal, de testmozgással is visszatalálhatunk újra a bennünk rejlő gyermekhez. A rendszeresen végzett jógagyakorlatok, akár csak a Napüdvözlet gyakorlása, amely napi 10 percet vesz igénybe, hozzájárulnak ahhoz, hogy örömte-libben, gyermeki tudattal éljük át a jelen pillanatot.
A jóga szó jelentése a szív, test és elme egyesítése a boldogságért. A mai nyugati tár-sadalmakban azonban úgy növünk fel, hogy megtanítják nekünk, miként választhat-juk el ezt a három részünket egymástól, mert akkor sikeresebbek, eredményesebbek lehetünk. Felnőttként megfeledkezünk arról, hogy az elme, a szív és a test egy egy-ség. Az érzelmeinket elválasztjuk a gondolatainktól, és racionálisan, a szív intuíciója nélkül tűzünk ki magunknak célokat. Sokszor a testünk jóllétéről is megfeledkezünk, annyira ezekre, a racionális elmével kitűzött célokra fókuszálunk. Nem vesszük ész-re, hogy a legtöbb betegség épp abból fakad, hogy az elme, a szív és a test nem ösz-szehangolt egységként funkcionál.
A gyerekpóz (Balasna) a jógában visszavezet minket a belső gyermekhez, újra ösz-szehangolva az elmét, a testet és a szívet egymással: ebben a pózban térdelünk, a homlok a földet érinti, karjaink pedig hátra kinyújtva a talajon tenyérrel felfelé nyugszanak. A fej egybeolvad a talajjal. A szívet körbeöleli és védelmezi testünk, míg karjaink az ég felé nézve, a földön nyugodva a jelen pillanat teljes elfogadását szimbolizálják. Ahogy ki- és belélegzünk, érrezük mellkasunk mozgását, a folyton dolgozó elme elcsendesül. A szív újra szabadnak érzi magát. A test is ellazul. Ebben a pózban újra gyermekek lehetünk: szabadok és játékosak. Elfogadva és teljesen át-élve a jelen pillanatot, nem aggódva azon, mi vár ránk a következő pillanatban.
Fénygyermek és árnygyermek - gyakorlat
A felnőtté válás útján gyermekként sok félelmet keltő, szorongást okozó tapasztalást éltünk át, amelyek blokkolnak minket és leválasztanak a jelen pillanat teljességétől. Ha nem gyógyítjuk meg gyermeki énünk szerzett sérelmeit, akkor a múltban ragadha-tunk.
A bennünk élő árnygyermek olyan negatív érzelmeket él át, mint a harag, a félelem, a reménytelenség és a tehetetlenség. Ezekből az érzelmekből úgynevezett védelmi stra-tégiák alakulnak ki, amelyeket gyermekként azért fejlesztettünk ki, hogy boldogul-hassunk az ilyen negatív érzésekkel. Tipikus stratégia a maximalizmus, a visszahú-zódás vagy a támadás. Ezzel szemben a bennünk élő fénygyermek olyan pozitív ér-zelmektől vezérelt, mint a kalandvágy, a spontaneitás, a kíváncsiság, az életöröm és a tettvágy.
A belső gyermek gyógyításához az első lépés a tudatosság. Tudatosítjuk magunkban, mik azok a negatív stratégiák, gondolatok és érzelmek, melyek az árnygyermeket nyomasztják. Ehhez érdemes egy sima lapot fogni, amelyen összeállíthatja a követ-kező kérdések megválaszolásával árnygyermeke karakterét.
1. Írja össze édesanyja, és édesapja 3-3 legrosszabb tulajdonságát. (Pl.: Apa: mindig ideges, Anya: sokszor szomorú)
2. Ezután jegyzetelje le azt a 3-3 negatív mondatot, amelyet sokszor mondott önnek édesanyja és édesapja, és ez bántotta önt. (Pl. Anya: Várj csak, míg apád hazajön! Apa: Túl sokat beszélsz.)
3. Majd írja fel azt a 3-3 védelmi stratégiát, amelyet gyermekként édesapja és édes-anyja ellen fejlesztett ki – leginkább kamaszként jönnek elő ezek. (Pl. Anya: A mun-kába menekülök, mindennek tökéletesnek kell lennie. Apa: Dührohamot kapok, ha nem fogadják el az igazamat.)
4. Végül írjon fel három önkorlátozó tévhitet, amely ön szerint a gyermekkorából származik. (Pl. 1) Sosem vagyok elég jó. 2) Egyedül vagyok. 3) Engem senki sem ért meg.)
5. Most vegyen elő egy másik papírt, és keltse életre a belső fénygyermekét.
6. Írja össze édesanyja és édesapja 3-3 legjobb tulajdonságát. (Pl. Anya: gondoskodó, Apa: humoros)
7. Majd írjon össze három pozitív tulajdonságot, melyet a szülei mondtak önről, vagy ön fedezett fel magában a szüleivel való viszony kapcsán. (Pl. Intelligens vagyok.)
8. Írjon össze 3 pozitív képességet is, amelyet gyermekkorának köszönhet (Pl. Kitartó vagyok. Bátor vagyok.)
9. Majd írja fel azt a 3-3 hatékony stratégiát, melyet édesanyjával és édesapjával való kapcsolata eredményezett. (Pl. Anya: Kimondom a véleményemet. Apa: Dicsérek másokat és magamat.)
10. Ezután alakítsa át az árnygyermek oldalára felírt korábbi három önkorlátozó tév-hitet, pozitív önmegerősítő mondattá. (Pl. 1) Mindig a tőlem telhető legtöbbet nyúj-tom, és ez elég. 2) Gondoskodnak rólam, és fontos vagyok másoknak. 3) Odafigyel-nek rám.)
Ezzel a gyakorlattal tudatosíthatja magában a belső gyermek árny- és jó oldalait. A tudatosság segítségével megfigyelheti önmagát bizonyos helyzetekben, és ha érzi, hogy a sérelmekkel teli árnygyermek mechanizmusai szerint cselekszik épp, elég, ha megpróbálja függetleníteni magát a szituációtól azzal, hogy elképzeli a sérelmekkel teli gyermeket, és megnyugtatja azt. Eleinte ez sok figyelmet és önkontrollt igényel, de minél többször nyugtatja meg a belső árnygyermeket, annál könnyebb a fény-gyermek optimizmusára és életszeretetére hallgatni a megpróbáltató élethelyzetek-ben is.
A gyermeki kíváncsiság felélesztése
A következő két hétben tegyen minden nap olyasvalamit, ami picit kimozdítja önt a komfortzónájából. Ezzel felélesztheti gyermeki kíváncsiságát, amely önbizalmat és életörömöt teremt életében. Variálja a következő tetteket nap mint nap két héten ke-resztül.
Ma írok egy versikét.
Ma letöltök egy új alkalmazást a mobilomra.
Ma hangosan énekelni fogok, akár mások előtt is.
Ma kipróbálok egy új receptet.
Holnap egy órával korábban kelek a megszokottnál.
Ma semmit sem vásárolok. A boltokat is elkerülöm.
Ma kipróbálok egy új teafajtát.
Ma megmondom valakinek, milyen fontos is a számomra.
Ma kézzel írok egy levelet egy rég nem látott személynek, és postázom neki.
Ma meghívok magamhoz valakit vacsorára.
Ma ajándékozok valakinek valamit.
Ma másik úton megyek a munkából haza.
Ma megtanulok 10 szót egy számomra ismeretlen idegen nyelvből.
Ma beszélgetek egy kicsit egy ismeretlen emberrel.