Mesehősök a nagyvilágból, és amit tőlük tanulhatunk

A Muminok: Nem kell bebizonyosodnunk arról, hogy valami létezik, ahhoz, hogy higgyünk benne

A Mumin-völgy lakóitól számos életbölcsességet tanulhatunk. „Nem sokat tudok, de sok mindenben hiszek“ - mondja Muminpapa a finn mesében, amely meghódította az egész világot. De mi is a Mumin-mesék titka? 

„Csak békében szeretnék élni, és sok krumplit termeszteni“ - hangzik el a mesében. Bár a Mumin-völgy lakóit olyan veszélyek fenyegetik, mint az üstökösök vagy a rettegett tél, ők mégis az élet apró örömeire koncentrálnak. Sok más történettel ellentétben a Mumin-család megmutatja nekünk azt is, hogy a családnak nem feltétlenül egy olyan közegnek kell lennie, ahonnan megszöknénk. A család felszabadíthat: a tolerancia színhelye lehet, ahol hibázhatunk, és tanulhatunk a hibáinkból. Ahol önmagunk lehetünk hibáinkkal együtt. Épp úgy, mint a természet, mely szintén menedék számos veszély elől.

Visszatérve a hithez: a Mumin-völgy lakói hisznek az életben, hisznek egymásban, és hisznek a hétköznapok apró csodáiban. A boldogság és a harmónia ebben az egyszerűségben rejlik, amit felnőttként sem szabadna elfelejtenünk. Hiszen legtöbbször több kincsünk van, mint gondolnánk.

 

Kockásfülű nyúl: A tettek többet érnek minden szónál

A Kockásfülű nyúl ott lapul egy öreg bőrönd mélyén, ahonnan reggelente előbújik, előveszi a távcsövét, és körbenéz vele a városban, hogy megtudja, mit csinálnak a barátai: Kriszta, Menyus, Kistöfi és Mozdony. A mozgalmas helyen mindig történik velük valami, és mindig problémákba keverednek, amit a Kockásfülű nyúl nem hagyhat annyiban. Kiereszti hát fülét, majd azt propellerként használva a helyszínre repül, hogy megoldjon egy konfliktust vagy segítsen valakin. Nem magyaráz, nem veti senkinek a szemére, ami történt. Egyszerűen ott-terem, és mindent megtesz azért, hogy megoldja a helyzetet. Úgy fogadja el a problémát, ahogy az van. 

Amellett, hogy megtanulhatjuk tőle, hogy mások segítése a legnagyobb öröm, és este úgy nyugovóra térni, hogy tudjuk, örömet szereztünk másoknak a nap folyamán, a legnagyobb ajándék. Azt is megmutatja nekünk, hogy bármilyen reménytelennek is tűnik egy helyzet, ha nem adjuk fel, mindig jön a megoldás. Segíteni, és ugyanakkor képesnek lenni mások segítségét elfogadni, vagy segítséget kérni, egyszerűbbé és szebbé teszi az életet: kiderül, hogy nem vagyunk egyedül, bármi történjen is.

 

Harisnyás Pippi: Higgyünk magunkban

A hosszúlábú, szeplős, vörös-copfos Harisnyás Pippi kalandjait közel 70 évig követhették a gyermekek. A svéd Astrid Lindgren első Pippi könyve 1945-ben született, és Pippi története azóta tovább szövődött elvarázsolva, megnevettetve megannyi gyermeket. Pippi szereti felkavarni az állóvizet. Nem aggódik azon, hogy sok problémát okoz, hiszen tudja, hogy megoldani ezeket a problémákat legalább olyan mókás lesz, mint kreálni őket. A rosszcsont Pippi azonban képes belátni a hibáit is, tudja, hogy mikor ment túl messzire a tréfálkozásban. 

Pippi emellett igazi állatvédő: számára az állatok olyanok, mint a család. Alfonsóért, a lóért, és Mr. Nelsonért, a majomért mindig kiáll. Pippit az sem izgatja, ki-mit gondol róla, úgy öltözködik, ahogy az neki tetszik, szereti a mókás kalapokat, a színes ruhákat. Pippi annyira bízik magában, hogy ezáltal számos csodára képes: falon és plafonon jár, gyerekeket ment ki égő épületekből, és folyton túljár a felnőttek eszén, akik meg akarják regulázni.

Az önbizalom és az önelfogadás bizony csodákra képes. Sokszor mi magunk korlátozzuk önmagunkat, de ha lenne mindannyiunkban egy cseppnyi „Pippi-önbizalom” bármit elérhetnénk.

 

A kis herceg: Sose feledkezzünk meg a bennünk elő gyermekről

A kis hercegtől nem lehet eleget tanulni. Egy külön könyvet lehetne írni a történetben rejlő komplex bölcsességről, mely végül is egyszerű, mint a gyermeki lélek. Az egyik legfontosabb üzenete azonban, hogy ne feledkezzünk meg a bennünk élő gyermekről. Ápoljuk őt, és hagyjuk érvényesülni. Hiszen ez a gyermek nem fél felfedezni az újat, ugyanakkor sosem veszi magát igazán komolyan. Jól mutatja ezt az a jelenet, amikor a kis herceg elmeséli, hogy utazásai során egy bolygón találkozott az üzletemberrel, aki annyira számolta és regisztrálta a csillagokat, hogy már nem is tudott örülni a szépségüknek.

Szívvel élni, egy jót nevetni, időt szánni magunkra, szabadjára engedni a gyermeki fantáziánkat és kreativitásunkat olykor nem is olyan egyszerű a felnőttvilágban. Pedig mindezek visszaadhatják az önmagunkba vetett hitet, segíthetnek megállni egy percre, hogy észrevegyük a sok feladat között az örömöt.