Hitelesség – szerepek és önazonosság

Sok ember igyekszik megfelelni egy képnek, amit szeretne, ha a környezete hozzá társítana. Közel sem biztos azonban, hogy ez sikerül - a szerepjátékon hamar átlátnak, és nemhogy sikeresnek vagy magabiztosnak, de már hitelesnek sem tűnnek majd.

Hogy mi magunk hitelesnek tűnünk-e mások szemében, az bizony rengeteg dologtól függ, ráadásul sokszor meg sem tudjuk fogalmazni pontosan, mitől érzünk valakit önazonosnak. Imádjuk például J. K. Rowling őszinteségét, amint lépten-nyomon elmeséli, hány kiadó utasította vissza Harry Potter történetét, mielőtt sikeres lett, de ugyanígy vagyunk a smink nélkül megjelenő sztárokkal, vagy a botlásaikat felvállaló élsportolókkal is. Álarcot persze nemcsak a hírességek, hanem mi is nap mint nap viselünk – gondoljunk csak arra, hányszor határozta meg a mondandónkat az a cél, hogy bevágódjunk a főnöknél, vagy tökéletes szülőnek tűnjünk a fogadóórán.

Az alábbi néhány tanács segít, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, és ezt meg is merjük mutatni másoknak.

1. Kapcsoljuk be a hitelesség-mérőnket!

Először is próbáljuk meg észrevenni, mikor játszunk szerepet! Mivel az ilyen helyzetekben nem önmagunkat adjuk, általában némi rossz érzést is tapasztalunk, így könnyű elcsípni a pillanatot. Esténként gondoljuk át a napunk meghatározó cselekedeteit, főleg azokat, amikor kényelmetlenül éreztük magunkat: miért is csináltuk? Tényleg úgy tettünk, ahogy mi helyesnek gondoljuk? Éreztünk valamilyen külső nyomást, esetleg hagytuk, hogy valaki ránk erőltessen valamit? Volt olyan eset, amikor szívesen mondtunk volna nemet, de képtelenek voltunk rá? A lényeg, hogy egy idő után még cselekvés előtt észrevegyük, tőlünk távol álló dolgot készülünk mondani, tenni.

2. Írjuk le!

Gondolkodjunk a hitelességről, mit is jelent pontosan számunkra. Ha megfogalmaztuk mindezt magunkban, egy papírra írjuk fel: “Annak érdekében, hogy még hitelesebb legyek, ezeket tudnám tenni…” - és soroljunk fel mindent, ami csak eszünkbe jut. Rengeteg ilyen dolog lesz, így látni fogjuk, hogy segítség nélkül is pontosan tudjuk, mit kell tennünk. Ha például szeretnénk kompromisszumkészebbek lenni konfliktusok esetén, mert a viták során túlságosan agresszíven reagálunk, jegyezzük ezt fel, ahogy a többi megváltoztatandót is. A listát hordjuk magunknál, és napjában többször olvassuk el, emlékeztetve magunkat, hogy ez ügyben szeretnénk fejlődni, és milyen sok lehetőségünk van rá. Ha kell, állítsunk be egy emlékeztetőt a telefonunkra, így biztosan nem felejtünk el foglalkozni vele!

3. Közelítsük az álláspontokat!

Azaz, igazítsuk az érzéseink által diktáltakat a tényleges cselekvéseinkhez – egyik napról a másikra biztosan nem tudunk majd felvállalni mindent, amire egy nappal előtte még nem voltunk képesek, de lépésről lépésre menni fog. Ha például szeretnénk, hogy lássák, kedvesebbek vagyunk, mosolyogjunk többet, ha azt hiszik, félénkek vagyunk, de nem így van, húzzuk ki magunkat – haladjunk a kisebb horderejű témáktól a nagyobbakig, így biztos a siker.

4. Legyünk elnézőek magunkkal!

A legfontosabb, hogy ne haragudjunk magunkra, ha nem megy minden rögtön úgy, ahogy elterveztük! A változás nem egyszerű feladat, a lényeg, hogy teszünk érte, és ha apró lépésekben is, de haladunk. Ahogy a sportban is, ahol csak a kihagyott edzés számít rossz edzésnek, ne keseredjünk el, ha nem megy minden úgy, mint a karikacsapás! Ha észrevesszük, hogy ismét szerepet játszunk, és visszatértünk a rossz kerékvágásba, csak finoman tudatosítsuk magunkban, mi történt, nevessünk egy jót rajta, és lépjünk tovább. Legközelebb, ha hasonló szituációba keveredünk, könnyebben eszünkbe jut majd a helyes cselekvési mód.

5. Dicsérjük magunkat!

Amikor viszont azt tapasztaljuk, hogy egy ismerős helyzetben másképp, korábbi elhatározásunknak megfelelően reagáltunk, ne felejtsük el gondolatban megdicsérni, hátba veregetni magunkat. Ha azelőtt például soha nem mertünk kiállni magunkért a munkahelyen, és a hétköznap esti családi programokról is lemondtunk a túlórák miatt, extra módon jólesik majd, ha nem bántóan, de határozottan visszautasítjuk a ránk pakolt plusz terheket. A sikerélmény megerősít bennünket abban, hogy helyes úton járunk saját önazonosságunk elérésében.

6. Csak őszintén!

Nem egyszerű dolog, de az őszinteség a leggyorsabb út a hitelesség felé. Hazugságok helyett vállaljuk fel látszólagos gyengeségeinket is – tapasztalni fogjuk, hogy egyre többen keresik majd a társaságunkat, hiszen senki sem tökéletes, és így mindjárt rokon lelkekre találunk. Egyre vigyázzunk: őszinteségünk ne csapjon át állandó kritizálásba vagy panaszkodásba, vigyázzunk a helyes arányokra.