2018-07-19
Hogy legyünk azok, akik mindig is lenni akartunk?
Életünk során sokan eltávolodunk a gyermekkorunkban önmagukról kialakult képtől, ám ennek nem feltétlenül kell így lennie. Vissza lehet-e találni önmagunkhoz, és ha igen, akkor hogyan?
Gyerekként arról álmodunk, hogy olyan életpályát futunk be, amilyet elképzelünk maguknak. Sokan élsportolóként, híres festőként vagy a világ legjobb szülőjeként gondolnak felnőtt önmagukra. Aztán az élet gyakran felülírja az elképzeléseket, mígnem egyszer arra ébredünk, hogy szeretnénk visszatalálni régi énünkhöz. S bár ez igazi kihívásnak tűnhet, mégis lehetséges, csak meg kell szabadulnunk a célunk megvalósítását gátló jellemvonásainktól és önkorlátozó szokásainktól.
1. lépés: Leltározzunk
Ismerjük meg önmagunkat!
Ha végiggondoljuk, rájövünk, hogy az önmegvalósítás legfőbb akadálya néha saját énünk. Ezen úgy változtathatunk, ha megkeressük az eddigi életünk során magunk elé állított gátakat. Számba veszünk minden olyan tulajdonságot, szokást, amelyek hátráltatnak abban, hogy olyanná váljunk, amilyenek valójában lenni akartunk. A két leghátráltatóbb jellemvonás az állandó, önmagunkban való kételkedés és a halogatás.
Az első, a kudarctól való félelem megfoszt minket attól, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket felszínre hozzuk. Ez ellen az állandó önkétség ellen úgy tudunk legjobban védekezni, ha folyamatosan emlékeztetjük magunkat az eddig elért teljesítményeinkre, sikereinkre. Ehhez kérhetjük egy-egy közeli barát, ismerős segítségét is, akik elmondhatják, hogy mi az, ami miatt felnéznek ránk.
A másik rossz tulajdonság, amivel mihamarabb le kell számolni, a halogatás. Gondoljuk végig, hányszor mondjuk egy feladatnál azt magunknak, hogy ezzel még ráérünk. Aztán telnek az órák, majd a napok, és nem történik semmi. Pedig a halogatás legyőzhető. Idézzük fel például, hogy miért napoltunk el legutóbb feladatot. A következő lépés, hogy ne arra fordítsuk az energiáinkat, hogy folyamatosan arról győzködjük magunkat, miért nem fogunk bele ebbe vagy abba a munkába, hanem arra, hogy kezdjünk el a feladatot, és haladjunk lépésről lépésre benne.
Természetesen azonban, ha mélyen eltemetett és fájdalmas emlékekkel, félelmekkel vagy épp depresszióval küzdünk, akkor nem várhatjuk el magunktól, hogy egyedül birkózzunk meg ezzel. Ilyenkor forduljunk szakértőhöz, aki a lelki sebek begyógyításával segít elindulni a vágyott jövő felé vezető utunkon.
Találjuk meg életünk értelmét!
Pablo Picasso szerint: „Az élet értelme, hogy megtaláld, milyen képességekkel ajándékozott meg a sors. Az élet célja pedig, hogy másoknak is adj belőle.” Minden ember okkal születik. Az önértékelés segíthet abban, hogy megtudjuk, mi életünk nagy célja. Csak tegyük fel és válaszoljuk meg a következő kérdéseket: „Miért kelek fel minden reggel (mi motivál)? Milyen tantárgyakat élveztem az iskolában leginkább? Miről szeretnék még többet megtanulni? Melyik volt az a munka, amelyiknél kellően céltudatosnak éreztem magam? Mely tevékenységek azok, melyekbe annyira belemélyedek, hogy nem veszem észre az idő múlását? Miben mondják azt mások rólam, hogy jó vagyok? Mi az, amit egyszerűen nem tudok nélkülözni az életben?”
Ne gondoljunk magunkról rosszat!
El sem tudjuk képzelni, mennyire ártalmas számunkra, ha önmagunkról negatív, kritikus, ijesztő vagy káros eszmék jutnak eszünkbe. Ilyen például a „nem tudok megtenni valamit”, vagy a „nincs meg hozzá a képességem” gondolat, melyek gyakorlatilag önmagukat valóra váltó jóslatok lesznek. Ezek nem segítenek céljaink elérésében. Ezért legközelebb, amikor új dolgot kellene megpróbálnunk, és jönnek a rossz gondolatok, törekedjünk felismerni azokat. Aztán ezeket a negatív gondolatokat pozitív kijelentésre cseréljük fel, például "Megpróbálom, és megtudom, képes vagyok-e rá." Persze nagyon nehéz az önbecsülés akkor, ha folyton lebeszéljük magunkat.
Ezért, miközben megtanuljuk átformálni a negatív gondolatainkat, kezdjük el elképzelni azt is, hogy elérjük a céljainkat. A vizualizáció segít abban, hogy képességeinkben a korábbiaknál magabiztosabbak legyünk.
A vizualizációs gyakorlat könnyen elvégezhető: menjünk egy csendes helyre és kényelmesen üljünk le. Csukjuk be a szemünket, vegyünk egy mély lélegzetet, és lássuk magunkat, amint elérjük a célunkat. Először kisebb célokkal próbáljuk ki a módszert, mint pár kiló fogyás, vagy pár ezer forintos spórolással egy vágyott ruha megvételére. Képzeljük el magunkat elérve a célt, majd menjünk vissza gondolatban, és képzeljünk el minden apró lépést, amelyet ahhoz kellett megtennünk, hogy odaérjünk (azaz diétásan eszünk és rendszeresen edzünk, vagy pár hétig lemondunk felesleges árukról, a pénzt pedig félretesszük).
Vállaljunk kockázatokat!
Ha eddig féltünk a kudarctól, meg kell tanulnunk bátornak lenni és kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek az utunkba kerülnek. Nem véletlen, hogy az igazán sikeres emberek nem a biztonságra játszanak. Az alábbi lehetőségeket alapul véve, kidolgozhatjuk saját győztes stratégiánkat:
⁃ Soha ne hagyjuk abba a kísérletezést. Így tudjuk a módszereinket állandóan finomítani és fejleszteni, hogy a leghatékonyabb eredményt érhessük el.
⁃ Várjuk a sikereket, de fogadjuk el a kudarcot is. Mindig képzeljük el magukat, ahogy teljesítjük a célunkat, de fogadjuk el, hogy a megvalósítás közben néhányszor elkerülhetetlen a kudarc. Miután elkövettük a hibákat, elemezzük azokat, és okuljunk belőlük, így egyre erősebbé válunk.
⁃ Ne játsszunk csak a biztonságra, hiszen az egy idő után unalmassá válik. Merjünk kilépni a komfortzónánkból, nyissunk új utakat magunk számára. Kezdjünk önkénteskedni, foglalkozzunk olyanokkal, akiknek életét korábban nem ismertük, pl. rászorulókkal. Van egy másik módja is annak, hogy új színt vigyünk az életünkbe, ha felhagyunk a munkahelyi megszokott rutinnal. Próbáljunk olyan pozícióba kerülni, ahol több felelősségünk van, és több ember számít ránk.
Tanuljunk meg néha nemet mondani
Azok, akik kockázatot vállalnak, többször mondanak igent, mint nemet a lehetőségekre, így nyitva utat a fejlődés előtt. Ha azonban a teljességre törekszünk, a helyes önértékelésre alapozva meg kell tanulnunk nemet mondani azokra a dolgokra, amelyek nem szolgálják a céljainkat. Ha biztosak vagyunk abban, hogy nemet kell mondanunk valamire, akkor tegyük ezt ürügy vagy bocsánatkérés nélkül.
Régi mondás, miszerint „madarat tolláról, embert barátjáról”. Tény, hogy amilyen emberekkel barátkozunk, olyanok vagyunk mi magunk is. Ezért gondoljuk át, hogy azok, akikkel szorosabb kapcsolatot tartunk, lehúznak-e minket, vagy szárnyakat adnak nekünk. Keressük azok közelségét, akik pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek, akik ösztönöznek bennünket, hogy egészséges, jó szokásaink legyenek. Ugyanakkor váljunk le azokról, akik le-, vagy kimerítenek. Ők ugyanis gátolják, hogy elérjük a célunkat.
Használjuk kvalitásainkat!
Fedezzük fel egyedülálló adottságainkat, és merjük használni azokat. Ilyenkor ugyanis a legjobb formánkat nyújtjuk, ráadásul növeljük önbizalmunkat és jobban érezzük magunkat. Mindemellett persze fontos elemezni gyengeségeinket is. Azonban az erősségeinek ismerete és azok kihasználása lehetővé teszi az álmaink megvalósítását és az önmegvalósítást.
Kényeztessük magunkat!
Az önmegvalósítás útján járva is kell időt hagyni magunknak a pihenésre, hogy újra teljes emberek legyünk. Ha stresszesnek vagy túlterheltnek érezzük magunkat, végezzünk pár gyakorlatot, amelyek segítenek kitisztítani az elmét és enyhítik a negatív energiákat, ami így nem befolyásolja a belső utazásunkat. Ezek a lazító, stresszoldó tevékenységek természetesen egyénenként eltérőek, kinél az úszás vagy a futás, kinél pedig a kötögetés vagy a horgászat lesz a legjobb megoldás.
Hagyjunk magunknak énidőt!
Legyünk jóban magunkkal, lépjünk rendszeresen kapcsolatba a belső énünkkel és figyeljünk saját belső hangunkra. Ilyenkor kérdezzük meg magunktól: Van valami, amire szükségem van? Kellene egy kis szünet? Egyáltalán, töltsünk több időt magunkkal, és gyakran térképezzük fel, hogy hol tartunk éppen, és tetszik-e, amerre megyünk. Ha folyamatosan kapcsolatban vagyunk belső énünkkel, akkor időben ocsúdhatunk, ha letértünk az általunk helyesnek tartott útról és meg kell változtatnunk a terveinket.