Maradjunk rugalmasak lélekben is!

Manapság rengetegen keresik a boldogságot, mégis sokan boldogtalanabbak, mint valaha. A boldogság kulcsa nem a boldogság keresésében rejlik. Sőt egyre több kutatás bizonyítja, hogy boldogabbak lehetünk, ha nem fókuszálunk annyira a boldogságra. Prof. Dr. Jutta Heller 25 év gyakorlati tapasztalatait felhasználva, könyvében azt fejti ki, hogy ha boldogok szeretnénk lenni, a célunk ne a boldogság legyen, sokkal inkább a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség, azaz a reziliencia fejlesztése. 

Rugalmasságban a boldogság?

Ha ugyanis a boldogságot kutatjuk, sokkal hajlamosabbak vagyunk mindenben annak hiányát, és a dolgok rossz oldalát látni. Emellett a boldogság érzése sokkal inkább boldog pillanatok sokasága, mint egy tartós élmény. Ha ezzel nem vagyunk tisztában, téves elvárásaink következtében hiába érünk el bármit is, úgy érezhetjük, sosem jutunk célba.

A boldogtalanság sokszor bizony elengedhetetlen összetevője annak, hogy egy életre szóló elégedettségre, jóllétre leljünk. Hiszen igaz, hogy a negatív érzéseket megélni nem épp a legkellemesebb, ez mégis remek eszköze annak, hogy megismerjük önmagunkat, és ezáltal rugalmasabban átvészeljük az élet kihívásait. 

Manapság is vitatkoznak a kutatók arról, hogy a reziliencia képessége genetikailag is adott, vagy egy tanult mintáról van-e szó, viszont abban mind egyetértenek, hogy bármilyen rugalmassági adottságaink is legyenek, ez a képesség fejleszthető. 

A reziliencia tanulható

Sokan úgy gondolják, hogy a rugalmasság annak a képessége, hogy el tudjuk az életben kerülni a stresszt, a kudarcokat és a konfrontációt. Ezzel szemben azonban ennek éppen az ellenkezőjéről van szó. A reziliencia képessége egyfajta alkalmazkodó, adaptív képességet takar, amelynek segítségével a nagyobb változások, az életútban bekövetkező törések és kudarcok jobban átvészelhetők, sőt az élettapasztalatba beépíthetővé válnak, hiszen tanultunk belőlük, többek lettünk általuk.

Bár a reziliencia éppúgy, mint egyes izomcsoportjaink, fejleszthető és edzhető, mégis vannak emberek, akiknél mintha már velük született volna az a magabiztosság, amellyel a váratlan helyzeteket ösztönösen az előnyükre fordítják. 

A reziliens emberek nem a kudarcaik és veszteségeik alapján definiálják önmagukat, ezért képesek kitartani és tisztán látni stresszes, leterhelő körülmények között is. A rugalmasságuk titka, hogy képesek gyorsan kilépni komfortzónájukból, nézőpontot váltani, és így másként reagálni egy-egy eseményre. Hiszen életünk számos történését nem tudjuk befolyásolni, azonban amire igazán hatásunk van, az az azokra adott válasz.  Egyfajta poszttraumatikus személyiségfejlődést élhetünk át, ha értelmet keresünk a küzdelemben.

De vajon mit csinálnak másként azok, akik jobban meg vannak áldva a reziliencia képességével?

1. Tudatosan építik és óvják fizikai erejüket és vitalitásukat: a fittség biztos alapja annak, hogy krízishelyzetben, trauma esetén vagy stresszhelyzetben pozitívak tudunk maradni. Épp ezért a testet táplálni kell. Rendszeres sport, napi nyolc órányi alvás, örömet jelentő hobbik, szellemi és lelki kikapcsolódás, egészséges étkezés – ezek a hozzávalói a rugalmasságot biztosító vitalitásnak.

2. Egyensúlyra, mentális és érzelmi tisztánlátásra törekednek: Gondolataink legyenek negatívak vagy pozitívak, testünk, elménk és lelkünk üzemanyagaként szolgálnak. Ha bízunk magunkban, pozitív ön- és világképpel rendelkezünk, akkor a nagyobb kihívásokban is képesek vagyunk tisztán átlátni a szituációt, és felmérni, hogyan jöhetünk ki a legjobban egyes válsághelyzetekből. Ebben segíthet a meditáció, és például az is, hogy megtanuljuk negatív érzelmeinket jelként és lehetőségként felfogni. Nem hatalmazzuk fel ezeket a rossz érzéseket azzal, hogy újabb és újabb önigazoló történetet kerítünk köréjük. Inkább megnézzük, mit tanítanak nekünk önmagunkról és a külvilágról, majd elengedjük őket. Ebben segíthet a naplóírás is, amelyben érzelmeinket nyomon követhetjük, és megtanulhatjuk a tudatosság révén csak annyira komolyan venni azokat, mint amennyire az szükséges. 

3. Célt keresnek az életben: a floridai Melissa Intézet kutatása azt is kimutatta, hogy a rezilienciával megáldottak sokkal hajlamosabbak értelmet és célt keresni a mindennapjaikban és az életükben, mint azok, akik megrogynak egy-egy akadály láttán. Itt nem csak a spirituálisan vett „élet értelméről” van szó, bár a kutatások szerint a hitrendszerünk nagyban befolyásolja rugalmasságunkat, de arról is, hogy ha tudjuk, mit miért teszünk az életben, akkor egészségesebb döntéseket hozunk, és igyekszünk mások javát is szolgálni tetteinkkel, így sokkal inkább harmóniára törekszünk.

4. Törekednek a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokra: a pszicho-szociális egészség, a támogató és szeretetteljes emberi kapcsolatok elengedhetetlenek a rugalmasság megőrzésében. Kutatások bizonyítják, hogy azok az idősek, akiknek kiterjedt és jól működő szociális hálózata van, könnyebben veszik a változásokat. Ugyanez igaz bármely életszakaszban is.

Az egészséges emberi kapcsolatokhoz elengedhetetlen, hogy tudjuk, mely kapcsolataink mérgezőek és melyek támogatóak az életünkben. Nem árt ismerni saját vágyainkat, szükségleteinket, elvárásainkat és gyenge pontjainkat is, hiszen így jobban tudjuk azokat mások tudtára adni. A reziliens emberek hallgatni is tudnak, és a hála érzését is jobban gyakorolják, így másokban igyekeznek mindig a jót meglátni a hibák helyett.

5. Elfogadják az emberi léttel járó tökéletlenséget: az élet sok veszteséggel és csalódással járhat. A reziliencia képessége azonban attól is fejlődik, hogyha elfogadjuk ezeket a fájdalmas érzelmeket, hagyjuk magunkat átélni azokat. Az elnyomott harag, gyász, félelem vagy bánat megnehezíti a tisztánlátást. Ha megéljük ezeket az érzelmeket, elfogadjuk, hogy az élettel járnak, akkor ajándékként is tekinthetünk rájuk, amelyek segítségével bölcsebbek, erősebbek, élettel telibbek és többek lettünk.