Mentsük meg a tengereket! – július 3. a nejlonzacskómentes vásárlás világnapja

Szüleink, nagyszüleink még úgy vásároltak be, hogy közben nem termeltek rengeteg műanyagszemetet. Csakhogy a múlt század második felében divatba jöttek a színes nejlonzacskók. Ötven évvel ezelőtt sokan nem voltak tisztában azzal, hogy milyen komoly gondot jelentenek a fokozódó fogyasztással járó különféle hulladékok. Mostanra a tudósok alaposabban is megvizsgálták e kérdést, és egy érdekes felfedezésre jutottak.

Ha nem fogunk össze és nem teszünk erőfeszítéseket a nejlonzacskók visszaszorítása érdekében, akkor negyedszázad múlva nagyobb tömegű ilyen hulladék úszik majd a tengerekben és óceánokban, mint az ott élő valamennyi élőlény tömege együtt. Szerencsére a nejlonzacskók használatát könnyen csökkenthetjük, csupán elszántságra, lelkiismeretességre és összefogásra van szükség.

 

Egy korszak vége

Földünkön sokan tudatosan törekszenek arra, hogy a világunkat a lehető legjobb állapotban hagyjuk örökségül a minket követő nemzedékekre. Átgondolják, mit tehetünk, és igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét is a természetet károsító veszélyforrásokra.

Erre remek alkalom július 3-a, a nejlonzacskómentes világnap. Erre azért is van szükség, mert folyamatosan hatalmas mennyiségű nejlonszatyor kerül a szemétbe. Az ötvenes évek végén az USA-ban azt gondolták, a vásárlók érdekeit szolgálják azzal, hogy a korábbi papírzacskók helyett áttérnek a műanyagra. Két évtized sem kellett ahhoz, hogy ez az újfajta csomagolás meghódítsa az egész világot.

Mi volt a siker titka?

A gyárakban könnyen és olcsón lehetett nejlonzacskókat előállítani, amelyek nemcsak vízállók voltak, de nagyszerű reklámhordozónak is bizonyultak. Természetessé vált, hogy a nagyobb áruházak a saját márkanevükkel díszített táskában adták oda az árut, és hamarosan az élelmiszerboltokban, a pékségekben, a zöldségesnél és a hentesnél is átlátszó nejlonzacskóban nyomták a kezünkbe az ennivalót. Mivel az emberek ingyen kapták az új csomagolóanyagot, ezért nem becsülték sokra.

A nejlonzacskók nagy része szinte a vásárlás napján a szemétbe került. Elképesztő mennyiségű, újfajta hulladék jutott el a gyűjtőtelepekre. Európában jelenleg több mint hárommillió tonnányi nejlontasak készül minden évben. Ezeket több okból tekinthetjük súlyosan környezetkárosító hulladéknak. Egy részük meg sem érkezik a szeméttelepekre, viszont egyre gyakrabban találkozhatunk velük az erdőkben. Belekerülnek a folyókba, azok pedig magukkal sodorják azokat a tengerbe.

Mivel a felhasznált műanyagok csak nagyon lassan bomlanak el, így esély sincs arra, hogy megszabaduljunk tőlük. Előfordulhat, hogy a ma kidobott nejlonszemét ezer év múlva is szennyezni fogja a vizeinket.

Az sem segít, ha elássák, mert a talajba kerülve hasonló módon jelent veszélyt az élővilágra, mint az óceánban. Próbálkoztak a műanyag elégetésével is, ám ez sem vált be.

TUDTA, hogy napjainkban jó esetben is csupán a nejlonzacskók két-három százalékát tudjuk ismét hasznosítani?

 

Mit tehetünk?

A nejlonzacskómentes vásárlás világnapja jó kiindulási pontot jelenthet. Nem kell mást tennünk, minthogy nemet mondunk a nejlonszatyrokra. Ne használjunk ilyeneket az üzletekben, ne fogadjuk el őket, és ha otthon elfogytak az addigi készleteink, pótoljuk valami mással ezeket.

Szüleink és nagyszüleink példája mutatja, hogy lehet nejlonzacskók nélkül élni, mégpedig boldog és fenntartható módon. Nem csupán a tudatos környezetvédők, de politikusok is felfigyeltek a nejlonzacskó elleni küzdelem fontosságára. Mind több országban tesznek lépéseket azért, hogy egyre kevesebben használjanak ilyen csomagolást.

De akkor mivel menjünk bevásárolni? 

Jó néhány lehetőség között választhatunk. Ma már léteznek nagyon jó minőségű, többször is felhasználható vászon, szövet, papír vagy lebomló alapanyagokból készült bevásárlózacskók.

A legjobb megoldás persze az, ha veszünk vagy készítünk magunknak egy kedvenc bevásárlószatyrot, és attól kezdve mindenütt azt használjuk. Ezek csak egyszer kerülnek pénzbe, az áruk gyorsan megtérül. Ráadásul annak a tudatában mehetünk bevásárolni, hogy a magunk módján hozzájárultunk az óceánok és a tengerek élővilágának megmentéséhez.