A nagy változás hírnökei – téli gólyák Magyarországon

A gólyák Magyarország őshonos madarai közé tartoznak. Honfoglaló őseink már akkor találkoztak velük, amikor a Kárpátokról alászállva elérték a nagy folyók ártereit. A gólya azóta is a hazai táj állandó részének számít. A magyar nép gyorsan a szívébe fogadta, így senki sem csodálkozik azon, hogy ez a madár oly sok népdalban, népmesében, legendában játszik fontos szerepet. 

Mivel a gólyák nem szeretik a téli hideget, augusztus második felében szárnyra kaptak és útra keltek Afrikába, a Közel-Keletre, esetleg Dél-Európába, hogy ott vészeljék át a hűvös időszakot. Az elmúlt évtizedekben a tudósok megvizsgálták a gólyák útvonalát, és a lábukra erősített nyomkövető készülékek segítségével sikerült feltérképezni, hogy merre járnak. néhány évvel ezelőttig úgy tűnhetett, hogy már mindent tudunk róluk. Csakhogy a Föld klímájának változása sok meglepetést tartogat számunkra.

 

Változik a világunk

Ötven évvel ezelőtt az emberiség jelentős része fenntartásokkal kezelte a szakértők és a környezetvédők figyelmeztetéseit. Nem mindenki hitte el, hogy annyira fenyegető a környezetrombolás, a vizeink, a termőföldjeink és a földet védelmező légtömeg beszennyeződése, mint azt a téma legjobb ismerői állították.

Mások elhitték, hogy az élővilág megkárosítása minket is veszélybe sodorhat, ám biztosra vették, hogy e nehézségek az unokáinkat sem fogják érinteni. Az elmúlt években azonban a klímaváltozás miatt sok természeti katasztrófa zúdult a világra: erdőtüzek Ausztráliában és Európában, forgószelek Amerikában és Japánban, árvizek Pakisztánban, Dél-Amerikában. Az is megtörtént, hogy a tavaszi áradásokat hosszú nyári aszály követte. Szerencsére Magyarország nagyon jó helyen fekszik.

A legsúlyosabb katasztrófák eddig elkerültek minket, ám az apró jelekre nekünk is oda kell figyelni. Az egyre melegebb nyarakra, az egyre szárazabb hónapokra, és ezek közé tartozik az is, hogy mind több gólya dönt úgy, hogy az ősz beálltával nem kel útra, hanem nálunk tölti az egész telet.

 

Mi áll a háttérben?

A gólyák emberemlékezet óta a meleg, déli tájakra vonultak át, és hazatérésük a tavasz érkezését jelezte. E madarak azonban felfigyeltek arra, hogy a telek egyre enyhébbek, így jóval tovább maradhatnak Magyarországon, és a következő esztendőben hamarabb térhetnek vissza. Az, hogy megváltozott a vándormadarak túlélési stratégiája, jól jelzi, hogy átalakult körülöttünk a világ. A gólyáknak ugyanis van egy másik okuk is arra, hogy ne akarjanak elrepülni az Egyenlítő vidékére.

A globális klímaválság hatására egyre nagyobb területet foglal el a Szahara, ennek leküzdése pedig a gólyákat is egyre nagyobb kihívás elé állítja. A Szaharában ugyanis nem találnak sem táplálékot, sem vizet. Nagy a kockázata annak, hogy a fiatal gólyák és a legidősebbek elpusztulnak az afrikai kaland során. Mindezek miatt egyre több madár dönt úgy, hogy egész évben Magyarországon marad.

A gólyáknak sok ezer éves tapasztalatuk van abban, hogyan kell alkalmazkodni a megváltozott természeti viszonyokhoz. Előfordulhat, hogy egy fajta egyedei elpusztulnak, de maga az állatfaj az esetek többségében még a legnehezebb körülmények között is „talpon marad”. A gólyákat segíti, hogy sokoldalúan táplálkoznak. Bár legfontosabb eledelüket a különféle rovarok jelentik, előszeretettel megeszik azokat az apró jószágokat – pockot, egeret, kígyót, békát –, amik a szemük elé kerülnek.

Ügyesen alkalmazkodnak a „téli menühöz” is. A Magyarországon maradó egyedek megtanulták, hogy esténként a kéményekből meleg árad, és a táplálkozóhelyük közelében a háztetőn, a kéményen vészelik át az éjszakát. Ezenfelül nagyon sokan etetik is a gólyákat. Télen sokan raknak ki ennivalót a házuk közelében fészkelő madaraknak.

 

Mi hoz vajon a jövő?

Nem igazán számíthatunk arra, hogy visszafordulnának a klímaváltozás folyamatai. Elképzelhető, hogy a következő évek átlaghőmérséklete egyre magasabb lesz.

Erre a változásra érdemes nekünk is felkészülni. A gólyák is ugyanezt teszik. Ha egy madár itthon vészelte át a telet, akkor igen nagy valószínűséggel egy évvel később is ugyanezt teszi. Könnyen megtörténhet, hogy a gyermekeink már csak a mesekönyvekből fogják ismerni a téli hótakarót, viszont a fekete januári szántóföldeken a közeljövőben mindennapos látvánnyá válik a táplálékot kereső gólya.