Az életadó víz őrei – szeptember 24. a folyók világnapja

Mark Angelo kanadai környezetvédő évtizedek óta küzd a világ folyónak megtisztításáért, megmentéséért. Sokoldalú tevékenységet folytat: ha kell, csónakba ül, és hálóval szedi ki a vízből a szemetet, ám ha arra van szükség, a folyók életét bemutató filmeket forgat, vagy bejárva a nagyvilágot, előadások százai során hívja fel kortársaink figyelmét az élővizek, mindenekelőtt a folyók, a patakok és kisebb-nagyobb erek fontosságára.

2005-ben indította el azt a mozgalmat, amelyik elérte, hogy minden évben szeptember utolsó vasárnapján az édesvízzel teli természetes folyóvizeket ünnepeljük. Az idei világnapra szeptember 24-én kerül sor.

 

A víz aranyat ér

Gyermekkorunkban sokan csodálkozva hallgattuk a só meséjét. Akkor még nem mindenki fogta fel, hogy miért nélkülözhetetlen ez a fűszer a hétköznapjaink során. Sok ember épp ilyen értetlenül viselkedik, ha szóba kerül az elővizek védelme: „Miért kellene takarékoskodni? Hiszen esik az eső. Miért kéne pánikolni? Hiszen a Dunában rengeteg víz hömpölyög.” Aki így gondolkodik, az nincs tudatában annak, hogy az ivóvíz a 21. század egyik legértékesebb erőforrása, igazi kincs.

Emlékezzünk vissza, mi történt az elmúlt néhány nyár során. Nem kell a tekintetünket a távoli Afrika vagy a messzi Ausztrália felé fordítanunk ahhoz, hogy hátborzongató jelenségekre figyeljünk fel. Egész közel hozzánk, alig egy-másfél órányi repülőútra tőlünk, forróság sújtott több gyönyörű országot. Ennek következtében néhány folyó egész egyszerűen megszűnt létezni!

Északabbra, a hűvösebb tájakon kicsivel jobb a helyzet.

Csakhogy az alacsony vízállás miatt az olyan folyókon is korlátozni kellett a hajóforgalmat, mint a Rajna. A mederből sziklák kerültek elő a nagy múltú városokban, amelyeken ez állt: „Ha ezt a feliratot el tudod olvasni, akkor tudd, hogy aszály és éhezés lészen a te sorsod, szegény atyámfia!”

 

A víz nagyon fontos

Csodálatos élmény hajóba szállni és bejárni a Kárpát-medence folyóit. Testünknek és a lelkünknek egyaránt jót tesz, ha csónakban vagy kajakban ülve evezünk egy nagyot, és megszemléljük környezetünk természetes élővizeit, amire nagyszerű lehetőségünk nyílik a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban is.

A környezetvédelmi szakemberek jól tudják, mennyire fontos a folyók megőrzése. Szeptember utolsó vasárnapján több mint hetven országban kerül sor rendezvényekre. Nem csoda, hogy a folyók annyira népszerűek, hiszen alig akad olyan ország, amelyiknek ne lenne legalább egy saját folyója. Az ilyen élővizek nélkül az emberi civilizáció sem születhetett volna meg. Az ősi Sumérban, Egyiptomban élők, de az Indus, a Gangesz vagy a Jangce partján létrejövő legelső államok mind az édesvíz gyermekei voltak. A folyók a mai napig a világgazdaság fontos ütőerei.

Távoli országok áruit, a mindennapi élethez elengedhetetlen anyagokat szállítanak rajtuk.

A folyók világnapján arra biztatunk mindenkit, hogy a barátaival, az ismerőseivel beszélgessen egy kicsit erről a fontos témáról. Jó lenne, ha minél többen lennének tisztában azzal, mennyire fontosak ezek a vizek, valamint azzal, hogy egyre komolyabb feladatok várnak ránk, ha hazánk élővizeit meg akarjuk őrizni a gyermekeink és az unokáink számára.

Ez a feladat persze olyan erőfeszítésekkel jár, amelyekre büszkék lehetünk, hiszen a természetes környezetünk megóvását szolgálva, összefogva, mindannyian egy nemes célért küzdünk.

 

Mint cseppben a tenger…

Tudósaink pontos tudják, hogy milyen veszélyek fenyegetik a hazai folyókat. Ezek egy részének az elhárítása nemzetközi összefogást igényel, hiszen a kisebb-nagyobb élővizeink jelentős része a határokon túlról jut el hozzánk. Ezeken túl azonban sok olyan apróság akad, amelyek jobbá tételére képesek lehetünk, mégpedig különösebb erőfeszítések nélkül. 
 

Ha tizenötmillióan összefogunk a Kárpát-medencében, és úgy döntünk, odafigyelünk a folyók vízminőségére, minimálisra csökkentjük a pazarlást, és ügyelünk arra is, hogy családunk lakókörnyezetéből ne jussanak szennyezőanyagok a talajba, a talajvizekbe és a folyóvizekbe, azzal rövid idő alatt radikális változást, jelentős javulást érhetünk el. Apró lépésekkel igen messzire juthatunk, és még gyönyörűbb hellyé tehetjük a természeti szépségekben amúgy is gazdag hazai tájakat.