Madáretetés nyáron? – Inkább ne tegyük!

A kerületünkre annyira jellemző idilli, zölderdős környezet fontos részét jelenti a különféle madarak csicsergése, dala. Magazinunkban korábban már sokszor foglalkoztunk azzal, hogyan tehetjük jobbá a mindennapjaikat. Ha segíteni akarunk nekik, akkor nyáron is fontos feladatok várnak ránk, ám az év legmelegebb hónapjaiban másként érdemes segítenünk. 

 

A madarak etetése ráadásul remek eszköz arra, hogy közelebb hozzuk, megszerettessük gyermekeinkkel, unokáinkkal a természetet. Gondolhatnánk azt is, hogy e szokás gyökerei messze, a régmúltba nyúlnak vissza, ám ez nem így van.

Kétszáz évvel ezelőtt az emberek többségének eszébe se jutott volna, hogy etesse, segítse a madárvilág lakóit, mert az ipari forradalom előtti időszakban semmi szükség nem volt a madarak etetésére. A különféle fajok, az élőlények csoportjai megvoltak az ember beavatkozása nélkül. Hazánkban is hatalmas területeket borítottak erdők, árterek, és a mezőgazdasági megművelés alá vett földeken is bőséges és természetes táplálék várta a madarakat. 

A 19. században aztán megváltozott a helyzet.

 

Új világ – új kihívások

Jó kétszáz évvel ezelőtt Angliában már kémények okádták a füstöt, ihatatlanná vált a folyók, a tavak vize, és előfordult, hogy az utazók napokon át egyetlen madárral sem találkoztak.

Az ipari méretű környezetszennyezés miatt Angliában sok helyen kipusztultak a madarak. Ez önmagában is bajt jelentett, ráadásul további nehézségek felbukkanását jelezte előre. Az ipari forradalom hatására ugyanis nemcsak a belvárosi és a vidéki táj változott meg, hanem az ember is.

Ám ekkor megszületett a mai környezetvédelem elődje. A városlakók nosztalgiával gondoltak szüleik, nagyszüleik korára, amikor kék volt az ég, zöldek az erdők és mindenütt madarak daloltak.

Ekkor vált divattá, hogy a nagyvárosi lakásokban, kalitkában dalos madarakat tartsunk. Hamarosan az állam is támogatni kezdte a védelmüket, ugyanis felfigyeltek arra, hogy ha a környezetszennyezés miatt elpusztulnak a madarak, akkor semmi nem tartja kordában a kártevőket, az élősködőket, és ez komoly gondokat okozhat a mezőgazdaságban. 

A városlakók örömmel helyeztek ki mesterséges odúkat, etetőket a kertjeikbe, az emeletes házak erkélyeire. A madarak etetésének hagyománya a mai napig él.

 

A nyár más, mint a többi évszak

Hazánkban nagyjából száz éve terjedt el szélesebb körben a madarak etetése. Ma már elképzelhetetlennek tűnnének a nagyvárosok etetőhelyek nélkül. Sokat segítünk ezzel nekik, főleg akkor, ha veszélybe került az addig megszokott élőhelyük. Etetve őket és fészkelőhelyeket kialakítva elérhetjük, hogy megmaradjanak a környezetünkben. 

A szakemberek fontosnak tartják, hogy a madarakat szeretők tisztában legyenek azzal, hogy télen és tavasszal életbevágóan fontos lehet egy madárpopuláció szempontjából az etetésük.

Nyáron azonban erre nincs szükség!

A nyári etetést azért nem javasolják, mert az felforgathatja a természetes viszonyokat. Júniustól szeptember elejéig bőséges élelmiszer áll a különféle fajok rendelkezésére, így semmi szükség arra, hogy az ember is hozzájáruljon „pár extra fogással” a legforróbb évszak kínálatához.

Így egy-egy populáció létszáma a bőséges időszakban olyan nagyra felduzzadhat, hogy az adott terület ősszel és télen már nem tudja eltartani. Nem csupán arról van szó, hogy a hideg időszak megérkeztével rengeteg fiatal madár hal éhen, de a nélkülözés miatt sokan megbetegednek, és a járványok akár teljes populációkat pusztíthatnak el.

 

A túl sok táplálék veszélyes lehet

Meglepő, de a madarak is hajlamosak a lustaságra. A tudósok megfigyelték, hogy az egyébként rovarevő fajok az etetőkben található napraforgómagvakkal hizlalták fel a fiókáikat, ahelyett, hogy vadászni indultak volna, hogy könnyebben emészthető rovarokat hozzanak a kicsiknek. Sok fióka pusztult el azért, mert nem tudták megemészteni a magokat. 

Emiatt azzal segítünk a legjobban, ha nyáron nem etetjük kertünk szárnyas lakóit. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne tennivalónk velük kapcsolatban.

 

A forróságban nagy szükség van a vízre

Az év legforróbb hónapjai az állatokat ugyanúgy megviselik, mint minket. Nagyon sokat segíthetünk, ha itatókat helyezünk ki, és gondoskodunk arról, hogy azokban mindig legyen friss víz. A madarak etetésével kapcsolatban fontos a rendszeresség és az, hogy mindig találjanak télen és tavasszal ennivalót az etetőjükben, ha már egyszer odaszoktattuk őket. Ugyanez igaz a vízre is. Ha a madarak felfedezték az erkélyre vagy a kertbe kirakott itatókat, attól kezdve visszatérő vendégeink lesznek, és számítanak arra, hogy másnap is lesz víz az edényükben.

Ügyeljünk arra, hogy lehetőség szerint tegyük árnyékba az itatót, a tűző napon a víz is felforrósodik. Az itató mindig legyen lapos edény, és tegyünk bele egy akkora méretű követ, ami kiáll a vízből, hogy arra le tudjanak szállni a madarak. Ne használjunk mély edényt, mert abba akár bele is fulladhatnak a kis szárnyasok. Rögzíthetünk bele ágdarabokat is, amin meg tudnak kapaszkodni. Mivel a macskák vadásznak a madarakra, fontos, hogy ne bozótos mellé tegyük az itatót, mert a bokrok közt megbúvó macskák könnyen elkaphatják őket, amíg gondtalanul isznak vagy fürdőznek. Kerüljük az üveg vagy fém edényeket, mert ezeknek a felülete sima és csúszós, használjunk inkább cserépedényt, betonból, agyagból, természetes kőből készült itatót. Takarítsuk rendszeresen a tálat, de ügyeljünk arra, hogy ne maradjon benne vegyszer az itató elmosása után.

 

Hazánknak sikerült jobb állapotban megőrizni a sokszínű madárvilágot, mint sok nyugat-európai országban. Bízhatunk a természet erejében, abban, hogy a hazai táj hosszú ideig képes lesz megfelelő életteret biztosítani a cinegének, a vörösbegynek, a rigónak, a meggyvágónak, az ökörszemnek, a zöldikének, a tengelicnek, az énekükkel a mindennapjainkat vidámabbá tevő őshonos madárfajoknak.