Földünkért világnap – a dalai láma és a környezetvédelem

Mérföldkő volt a 1992-es év bolygónk egyedülálló természeti kincseinek megőrzéséért küzdő környezetvédelmi mozgalom történetében. Abban az évben Rio de Janeiróban egy fontos tanácskozásra került sor. A környezeti világtalálkozó résztvevői megállapodtak abban, hogy attól kezdve még elszántabb erőfeszítéseket tesznek földünk kincseinek megóvása érdekében. 

 

A környezetvédők azonban felfigyeltek egy kissé baljós előjelre is. Akik hajlamosak a babonára, azok alighanem összerezzentek, amikor észrevették, hogy abban az évben október 21-ére, vagyis a Földünkért világnapra esett a globális túlfogyasztás napja.

Ez a nap az az időpont, amikortól kezdve több természeti erőforrást használunk el, mint amennyit a bolygónk egy teljes év alatt fenntarthatóan nyújtani tudna. Másnap már azzal próbáljuk meg pótolni az így keletkező hiányt, hogy kölcsönveszünk a következő esztendő erőforrásaiból.

Bolygónk erőforrásai végesek, és ha évről évre ennél többet fogyasztunk, akkor azzal meglopjuk a következő nemzedékeket, gyermekeinket és unokáinkat. Tisztességes, a környezettel, az állatok és a növények világával törődő ember nem tenne ilyet.

Az ember és a természet közötti különleges, és semmi mással össze nem hasonlítható kapcsolatra annak idején nem kisebb személyiség, mint a világszerte nagy tekintélynek örvendő spirituális vezető, a dalai láma hívta fel a közvélemény figyelmét.

Érdemes megfogadni mindazt, amit az útmutatásban megemlített. Arról beszélt, hogy bolygónk nemcsak az emberiség közös öröksége, hanem ennél valami sokkal több, vagyis az élet alapvető forrása is! Világossá tette, hogy az erőforrásainak túlhasználata miatt aláássuk a saját életünk alapjait.

 

Ma is igazak a bölcs észrevételek

Alapvető fontosságú, hogy milyen válaszokat adunk a természetvédelem és a klímaváltozás kérdéseire. Mai döntéseinkkel meghatározzuk a minket közvetlenül követő nemzedék, sőt az utánuk megszülető generációk sorsát is. Vallásos vezetőként természetesen spirituális szempontból is megvizsgálta a legjelentősebb globális kérdéseket. Ezek közé tartozik a földi élet megmaradásának alapvető fontosságú problematikája.

A dalai láma szerint kiemelt szerephez jut itt az ember tudata. A környezetvédők világszerte nagy érdeklődéssel hallgatták, amikor arról beszélt, hogy a külső helyzet megváltozása érdekében először önmagunkon kell változnunk.

De mik az okai annak, hogy egyre gyorsabban pusztulnak a természeti erőforrások?

A probléma gyökerei között a dalai láma felfedezte a tudatlanságot, a mohóságot, valamint azt, hogy sokan nem tanúsítanak tiszteletet bolygónk élőlényei iránt. Az ilyen holisztikus megközelítést nem mindenki fogadta el, ám azt nagyon is helyeselték, hogy egy ilyen közismert személyiség hívja fel a közvélemény figyelmét korszakunk egyik legsúlyosabb, sőt talán legfenyegetőbb problémájára, az élővilág és a globális környezet pusztulására. Másoknak viszont kifejezetten tetszett, hogy a dalai láma a környezet megóvását a szereteten és együttérzésen alapuló egyetemes felelősségérzetre alapozta.

Az azóta eltelt több mint harminc év során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a környezetvédelmi kihívások nem enyhülnek, hanem mind több embert sújtanak, mind veszélyesebbé válnak a 21. század harmadik évtizedében. Manapság is ugyanolyan jelentős a Természetvédelmi Világszövetség 1991-es kezdeményezése, mint amikor először foglalkoztak egy világméretű kampány lehetőségével.

Október 21-én azóta is megünnepeljük a Földünkért világnapot.

Számos jelentős nemzetközi szervezet bekapcsolódott a közös erőfeszítésbe. A természet megvédése ugyanolyan fontos a környezetvédelemmel mind többet foglalkozó ENSZ, mind a Természetvédelmi Világalap számára. A legnevesebb nemzetközi szakemberek közreműködésével dolgozták ki az élet fenntartásához szükséges stratégiákat. Megvizsgálták, milyen alapelveket kell betartani a fenntartható életmód elterjesztéséhez, leszögezték, miféle további tennivalók várnak az emberiségre, és alaposan körbejárták a természet megóvásával kapcsolatos különféle technikai és tudományos szakkérdéseket is.

 

Haladjunk tovább a helyes úton!

Az azóta eltelt évtizedek során több fontos eredményt sikerült elérnünk. A világszervezetek és a környezetszennyezés ellen fellépő kormányok több jelentős egyezményt is elfogadtak. Sikerült szabályozni a biológiai sokféleség megóvását, az ENSZ elfogadott egy keretegyezményt az éghajlatváltozásról, ezenfelül pedig előbbre jutottunk az elsivatagosodás elleni küzdelem során, és elő tudtuk készíteni a legfontosabb egyezményeket az erdőgazdálkodásról és a tengerek védelméről.

Október 21. vagyis a Földünkért világnap remek alkalom átgondolni azt, hogy mi magunk mit tehetünk azoknak a nagy céloknak a megvalósítása érdekében, amelyekről annak idején a dalai láma is beszélt. A jelentős nemzetközi szervezetek és a kormányok is teszik a dolgukat, ám ez önmagában távolról sem elegendő. Használjuk ki, hogy ma már több mint hétmilliárd ember él a földön. Ha ugyanis összefognak egymással az emberek, a helyi közösségek, a civil szerveződések, akkor önkéntes munkájukkal – globálisan gondolkozva, de lokálisan cselekedve – valóra válthatjuk az összes nagyszerű célkitűzést. Így unokáink és az ő gyermekeik is egy emberhez méltó világban élhetnek, hála a mi mostani erőfeszítéseinknek.