Boldogabb jövő - a fenntartható fejlődés

Az ENSZ elé 1987-ben terjesztették be a Brundtland-bizottság jelentését. Ebben fogalmazták meg azt, mennyire fontos, hogy az emberiség olyan úton haladjon tovább, amelyik egyformán figyelembe veszi a most élők és a következő nemzedékek igényeit. A fenntartható fejlődés pontosan erre törekszik. Kielégíti jelenkorunk szükségleteit, ám közben nem okoz kárt az utánunk érkezőknek.

A fogalmat nem az elvakult zöld aktivisták találták ki. Szó sincs múltba nézésről vagy a gazdasági fejlődés elutasításáról. Akik ezen az úton kívánnak járni, azok állhatatosan küzdenek a környezet elhasználódása ellen, miközben a társadalmi egyenlőségre és az igazságosságra törekszenek.

 

Minden összefügg

1981-ben jelent meg Lester R. Brown nagysikerű könyve, a Fenntartható társadalom létrehozása. A szerzőnek sikerült számos fontos kérdést a közérdeklődés középpontjába állítania. A következő évek legfontosabb felismerése az volt, hogy nem lehet egymástól elkülönítve megoldani a társadalmi, a gazdasági és a környezeti problémákat. Minden összefügg mindennel!

Ezt a gondolatmenetet vitte tovább az ENSZ Millenium-projektje. A világszervezet napjaink legjobb szakembereinek közreműködésével azonosított tizenöt világméretű kihívást. Elképesztő jelentőségű összefüggéseket tártak fel!

Az egész emberiség jövője függ attól, hogyan sikerül az egymáshoz ezer szálon kapcsolódó problémákat elhárítani. Azóta az ENSZ folyamatosan vizsgálja a megoldási lehetőségeket, hogy kidolgozza a leghatékonyabb módszereket. 2005-ben arra a következtetésre jutottak, hogy a fenntartható fejlődésnek három, egymással összefüggő és egymást erősítő tartóoszlopa van. Ez a három oszlop nem más, mint a környezetvédelem, a gazdasági, valamint a társadalmi fejlődés.

 

Világos szabályok, ősi hagyományok

A fenntartható fejlődés elve egyszerű, világos szabályokat javasol. Figyelemre méltó, hogy ezek nagy része összhangban van a természettel teljes harmóniában élő ősi népek hagyományaival. Bámulatos, ahogy egymásra talál a múlt és a jövő. A természeti népek hagyományai is azt diktálják, hogy csak annyit fogyasszunk, amire szükségünk van, ne mocskoljuk be az ivóvizet, ne tegyük tönkre a termőföldeket, ne irtsuk ki az erdőket. Ha elveszünk valamit a természettől, azt igyekezzünk meghálálni és pótolni. Mindez igaz lehet a következő történelmi korszakra is.

 

Meddig ér a takarónk?

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a Földnek csupán véges mennyiségű erőforrásai vannak. Már ma is szembetűnő, hogy nemcsak a járművek meghajtásához elengedhetetlen kőolaj fogy aggasztó mértékben, de az édesvíz is. Őseink megvoltak autó vagy motorkerékpár nélkül. Ha kell, mi is tudunk gyalogolni, ám ha elfogy az ivóvíz, az halálos veszélyt jelent.

Utódainknak számos komoly kihívásra kell választ találni. Ilyen a globális felmelegedés, az olajhozam-csúcs és a globalizáció káros mellékhatásai. Kellő akarattal és jóindulattal azonban megoldható az összes kihívás, és akkor az egymást követő nemzedékek hosszú sora élhet méltó körülmények között gyönyörű kék bolygónkon. 

 

Egyszerű aranyszabályok

Mindezekből már látszik, hogy a fenntartható fejlődés nem egy megfoghatatlan utópia, hanem nagyon is kézzelfogható valóságos dolog. Nem kell másra várnunk, mert mi magunk is sokat tehetünk az érdekében. Számos konkrét lehetőség vár ránk.

 

A legfontosabb, hogy takarékoskodjunk, kerüljük a felesleges fogyasztást! 

Közeledik a hideg idő, ám ez nem jelenti azt, hogy szaunává kell változtatni a lakásunkat, inkább öltözzünk rétegesen, és csak annyira fűtsünk, hogy kellemesen meleg legyen. Ha kimegyünk egy helyiségből, oltsuk le ott a villanyt. Amennyiben tehetjük energiatakarékos készülékeket, például háztartási gépeket használjunk. Azzal is a természetet védjük, ha szelektíven gyűjtjük a hulladékunkat. 

 

Ezeket a lépéseket nem nehéz megtenni, ám ha ily módon ügyelünk a természetre, akkor mi magunk is hozzájárulunk a legalapvetőbb kincseink megóvásához.