Szépek, zöldek, hatékonyak – alacsony károsanyag-kibocsátású járművek 1. rész

A belsőégésű motorral ellátott közúti járművek elterjedése miatt az elmúlt száz év során gyökeresen megváltozott a világunk. Óvatos becslések szerint is az várható, hogy 2020-ban 1,2 milliárd autó száguld majd az utakon, vagy éppen araszol szenvedve a nagyvárosok idegtépő közlekedési dugóiban.  A 21. század második évtizedében Földünk autóiparának éppen ezért olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amelyek korábban még nem okoztak komoly fejtörést a tervezőknek, a mérnököknek és a fejlesztőknek. Számos műszaki megoldás született a károsanyag-kibocsátás lecsökkentésére. Ezek között ma legnépszerűbb az elektromos autó, a hibrid meghajtás, illetve az alternatív hajtóanyagok alkalmazása.

Csúcstechnika és környezettudatosság

Az autókereskedők egy része fejcsóválva, rosszkedvűen hallgatja, amikor az emberek a környezetvédelem fontosságáról beszélnek. Attól tartanak, hogy az ilyen „zöld badarságok” rosszat tesznek az üzletüknek, és csökkentik a forgalmukat, a bevételüket. Ingerülten hallgatják azokat a híreket, melyek szerint több nagyvállalat is manipulálta az új modellekkel kapcsolatos mérési adatokat. Időről időre komoly botrányok pattannak ki például a dízelmotorral felszerelt autók valódi károsanyag-kibocsátásával kapcsolatban. Bár az ilyen híreket érdemes nagyon komolyan venni, a kereskedők feleslegesen aggódnak.
 

Ugyanis a fejlettebb országokban, így hazánkban is mindennap tömegével készülnek a vadonatúj gépjárművek. A korszerű üzemek területéről dübörgő vasúti szerelvények hozzák ki a csillogó, vadonatúj autókat.

A gépjárművek azonban nem csupán könnyebbé teszik a mindennapjainkat, de növekvő mértékű veszélyt is jelenthetnek az egészségünkre. Éppen ezért századunk első éveiben meghatározták a járművekre érvényes károsanyag-kibocsátási normákat. Földrészünkön az európai kibocsátási normák szabják meg az unió tagállamaiban értékesített új gépjárművek károsanyag-emissziójának még elfogadható szintjét. Rögzítik a nitrogén-oxidok, a szén-monoxid, a szálló por és a szén-dioxid kibocsátásának határértékeit.

Komoly veszély

Az elmúlt évtizedek során készült felmérések szerint a nagyvilágban üzemelő sok millió személygépjárműből, teherautóból, motorkerékpárból és buszból rengeteg káros anyag áradt a természetbe. Gondot jelent az üzemanyagok tárolása, a talajba szivárgó benzin, kőolaj, ami a vízháztartást is veszélyeztetheti. Nem csupán maguk a kocsik bocsátanak ki magukból szennyező anyagokat, de káros anyag kerül a legyártásuk, és az alkatrészek elkészítése során is a levegőbe.

Mindezek súlyosan megterhelik a környezetünket és az egészségünket is. Figyelembe véve, hogy a mai emberek számára egyre fontosabb a természet megóvása, a legnagyobb autógyárak vezetői rájöttek arra, hogy itt egy olyan igény jelentkezik, amelyik nem hogy nem fenyegeti piaci helyzetüket, hanem éppenséggel elősegítheti a megerősödésüket, ha előrelátóan gondolkozva odafigyelnek az új technológiák kifejlesztésére.

Jelentős fejlesztések

Az ezredfordulót követően komoly kutatómunka vette kezdetét azért, hogy párhuzamos fejlesztésekkel hatékony megoldásokat találjanak. Ilyen például, hogy egyes új autómodellek üzemanyagtartálya megköti a benzingőzt, vagy, ahogy a katalizátorral ellátott kipufogórendszer csökkenti az el nem égetett káros anyagok mennyiségét. Erőteljes tendencia a motorban keletkező gázokban lévő szénhidrogének újrahasznosítása. Sokat segíthet a pontos és megbízható üzemanyag-adagoló berendezések alkalmazása. Elterjedtek a gázüzemű autók is. Az ilyen járművek károsanyag-kibocsátása kisebb, mint a hagyományos üzemanyagokkal hajtottaké.

A földgázzal működő autók mellett a legnépszerűbbek a propán-bután gázzal működők. Amerikában inkább a földgáz, míg Európában elsősorban a cseppfolyós propán-bután gázzal üzemelő kocsik terjedtek el. Az ilyen járművek kipufogógázában kevesebb a rákkeltő vegyület, és kisebb a légkörbe jutó szén-dioxid mennyisége.

A tervezők a benzinzabáló, fekete füstfelhőket eregető, ormótlan autószörnyetegek helyett a tervezőasztalokon vagy a számítógépeikben olyan járműveket álmodnak meg, amelyek csupán egész csekély mértékben bocsátanak ki magukból szennyeződést. A cél a káros anyag kibocsátása nélkül üzemelő jármű, angol szakkifejezéssel a zero-emission vehicle.

A világ számos országában tesznek komoly erőfeszítéseket, hogy ilyen autókkal váltsák fel a hagyományos belsőégésű motorral üzemelőket. A fejlesztés legfontosabb központjai az USA-ban, Európában, Japánban és Koreában találhatók, de felzárkózni látszik India és Kína is.

A cikk második részében azt nézzük meg, hogy hol, milyen konkrét fejlesztések készültek, illetve zajlanak jelenleg is.