Ránk várnak a téli erdő csodái – kiránduljunk a Hegyvidéken!

Sokan azt hiszik, hogy szeptemberben, de maximum október elején véget ér a kirándulások időszaka. Az esős, szeles időben, majd később a decemberi havazásban nincs kedvük kimozdulni otthonról. A természet azonban nem húzza le a redőnyt az ősz végén. 

Bár sok állatfaj melegebb tájékra költözik, mások éppen ilyenkor jönnek el hozzánk, őshonos állataink közül pedig rengetegen egész télen át velünk maradnak. Érdemes meglátogatni őket a természetes környezetükben, a téli erdőben.

Pihennek a növények

Persze ne akkor induljunk kirándulni, amikor szakad az eső vagy havat sodor a szél. Ha jól felöltözünk, száraz időben még a nagy hideg sem számít, legfeljebb egy kicsit kipirul az arcunk. Ha pedig a felhők közül előbukkan a nap, a fehér hópaplanba takarózó erdő és hegyek látványa mindenkit csodálattal tölt el.

A gyerekek felfigyelnek arra is, hogy megváltoztak a fák. Eltűnt róluk a tavaszi zöld, és az őszi, ezerszínű lombkorona. Magyarázzuk el nekik az évszakok változását, és meséljük el az élet körforgását. A fenyvesek közelében maguktól is kitalálják, hogy ezeket a fákat miért hívják örökzöldeknek.

Télen semmivel sem nehezebb megfigyelni az állatokat, mint nyáron. Hiába álcázzák magukat, ilyenkor nehezebb a dolguk, hiszen eltűntek a sűrű bokrok, nem kereshetnek menedéket a dús cserjék mögött. Érdekes odafigyelni a lábnyomokra. Nem nehéz megkülönböztetni egymástól a szarvas, az őz, a dámvad, a vaddisznó vagy éppenséggel a nyúl és a róka nyomait.

Hol vannak az állatok?

Utunk elején, a házakhoz közel nagy szerencse kell ahhoz, hogy állatokat is lássunk. Az égen is kevesebb a madár, mint nyáron vagy ősszel. Egyes fajok téli álmot alszanak, miközben mások fehér vagy világos színű bundát növesztenek maguknak, hogy jobban el tudjanak bújni. Az állatok számára télen is mindennél fontosabb, hogy elegendő élelmet találjanak. Ha sok hó esik, akkor csak nehezen bukkannak rá a táplálékukra. A növényevők, például a nyúl, az őz és a szarvas megrágják a fák kérgét, a gallyakat, és a kiássák a hó alól a gyökereket. A nagyobb állatok gondosan felkészülnek a télre. A vaddisznók rengeteg makkot esznek, és vastag hájréteget növesztenek maguknak. Ez nemcsak a hideg ellen védi meg őket, de tartaléknak is nagyon jó, ha esetleg nem találnak ennivalót.

A fák törzsén észrevehetünk egy-egy mókust. Ezek az állatok nagyfokú előrelátásról tesznek tanúbizonyságot. A nyár végén és ősszel „bespájzolnak”, gondoskodnak arról, hogy télen is legyen elegendő élelmük. Az odújukban magokat és kemény héjú terméseket, például diót halmoznak fel. Mély álomba merülnek, időnként azonban felébrednek, hogy táplálkozzanak. A felkészülés világbajnoka alighanem a mezei hörcsög. Ez a kis állat akár húszkilónyi gabonát is felhalmoz a földalatti kuckójában.

Ideje alkalmazkodni

Az erdei állatok élete megváltozik, amikor hidegebbre fordul az idő, és lehullik az első hó. Egyes fajok téli álomba merülnek, míg mások alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. A téli álomra azért van szükség, mert sok faj a hideg időben egész egyszerűen nem találna elég élelmet. Amíg alszanak, addig viszont minimális táplálékra van szükségük.

 

Erdeink hosszútáv alvója a nagy pele. Ősszel rengeteget eszik, és megduplázza a testsúlyát. Téli álma októberben kezdődik, és egészen a nyár elejéig eltart. Közben a testhőmérséklete akár egy fokra is lecsökkenhet. A sün is a hosszú, kiadós alvás híve. Egy részük ás magának egy kényelmes téli rejtekhelyet, ahol lombokkal és falevelekkel megágyaz. Más sünök azonban inkább az egyszerűbb megoldást választják, és beköltöznek egy lakatlan nyúlüregbe. Hasonlóan a vaddisznóhoz, nyáron és ősszel komoly zsírkészletet halmoz fel. A tél elején álomba merül, lelassítja az életfunkcióit, és szépen lassan feléli a zsírkészletét. A testhőmérséklete harminckét fokról háromra csökken.

Ne számítsunk viszont arra, hogy sétánk során hüllőkkel vagy kétéltűekkel találkozunk. Ezek ugyanis keresnek egy megfelelő hőmérsékletű búvóhelyet, ahol egészen mély álomba merülnek. Lelassul az életműködésük, megmerevednek és hibernálják magukat. A valódi téli álmot alvó állatokról könnyű volna azt hinni, hogy meghaltak. Testhőmérsékletük lecsökken, nagyjából annyi lesz, mint a környezetüké, csak egész lassan vesznek levegőt, és a szívük tízszer ritkábban ver, mint amikor ébren vannak. Téli álmot alszik a mormota, de a tőle teljesen eltérő életmódot folytató denevér is.

A teknősök, a különféle kígyók és a gyíkok nem feledkeznek meg arról, hogy lefekvés előtt jóllakjanak. A tél folyamán lassan megemésztik utolsó vacsorájuk maradványait. Tőlük igencsak különbözik a legtöbb rovar módszere. Ezek az ízeltlábúak ugyanis nem esznek, mielőtt téli álomba merülnek.

Némiképpen megváltozik a róka életmódja is. Ha kell, télen még halászik is. Rókával nemcsak a lakóövezeten túl, de akár a kertünkben is találkozhatunk. Ínségesebb időben bemerészkedik a városba, és az is előfordulhat, hogy ellenőrzi szemeteskukáink tartalmát. Arra figyeljünk oda, hogy ha egy vadon élő állat túlságosan szelídnek tűnik, például nem szalad el az ember közeledtére, akkor akár beteg is lehet. Ezek az állatok az utóbbi időben nagyon urbanizálódnak, és itt a kerületben is gyakran felbukkannak a lakott területen belül. Az, hogy barátságosak, emiatt már nem jelenti egyből azt, hogy veszettek vagy egyéb módon betegek, de azért jobb az óvatosság! Az ilyen állatot inkább kerüljük el, és ha szükséges, jelentsük a Hatósági irodánál.

 

A madarak

A különböző fajta madarak hajlandóak akár több ezer kilométeres távot is megtenni, hogy megfelelő helyen tölthessék a telet. Azok a fajok maradnak itt velünk, akik télen is képesek maguknak élelmet találni. Aki csak rovarral táplálkozik, az éhen maradna, viszont még a zord időben is lehet magvakra vagy hernyókra lelni. Sok nagytestű ragadozó madárnak meg sem kottyan a hideg. Ők továbbra is azokra az állatokra, például nyúlra, pocokra vagy egérre vadásznak, mint a nyáron. Különösen érdekesek azok a madarak, amelyek ugyan itt maradnak az év hűvösebb szakaszában is, de a cinegékhez vagy a harkályokhoz hasonló módon kicsivel közelebb költöznek az emberhez.

 

A csodák birodalma

Télen is jó mulatság kimenni a szabadba, és jegyzetfüzettel vagy fényképezőgéppel a kezünkben körülnézni és kideríteni, mi történik ilyenkor a Budai-hegység erdőiben.

Ne felejtsük el, hogy az erdő a növények és az állatok otthona. Mi csak vendégek vagyunk a fák között. Viselkedjünk udvarias látogatók módjára. Ügyeljünk arra, hogy ne szemeteljünk, ne hangoskodjunk, zajunkkal ne zavarjuk meg a természet csendjét és a kisebb-nagyobb állatok nyugalmát.