2018-02-13
Változik az éghajlatunk – mi lesz az erdeinkkel?
A sajtóban mostanában gyakran olvashatunk arról, hogy a nagyvilágban sok helyen komoly gondokat jelent az éghajlat megváltozása. Elég, ha az elmúlt esztendőre gondolunk, az elképesztően forró nyárra, a januárban megjelenő hóvirágra, majd a váratlanul ránk törő hidegben elfagyó rügyekre, és máris nyilvánvalóvá válik, a változások nem állnak meg a Kárpát-medencén kívül. Mit jelent ez számunkra? Milyen új környezetvédelmi kihívásokkal szembesülünk itthon és a környező, magyar lakta területeken?
A tévében például azt láthattuk, hogy a hatalmas autóik egészen egyszerűen a kormány magasságáig belefagytak a pillanatok alatt folyóvá, majd jegesen csillogó gleccserré változó utcákon. Korábban az ilyen rémálom egyszerűen lehetetlennek tűnt volna. A klímaváltozás tényével akarva-akaratlanul mindenki szembesül. Már a világ vezető politikusai is kénytelenek foglalkozni vele, a természetben felbukkanó új jelenségek ugyanis valamennyiünket érintenek, és mindannyiunk közös érdeke, hogy választ találjunk a kihívásokra, elhárítsuk a nagyobb bajt.
Tavasszal a Budai Tájvédelmi Körzet erdeiben sétálva, a madarak csicsergését hallgatva, a zöldellő fák, a rengeteg színes kis virág élénk színeiben gyönyörködve nehéz volna elhinni, hogy a globális átalakulások minket is fenyegetnek. Pedig pontosan ez a helyzet. A hazai meteorológusok és az erdészeti szakemberek komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy felmérjék az eddigi károkat, feltérképezzék a közeljövőben bekövetkező változásokat, és felvázolják a károk elhárításának leghatékonyabb módszereit.
Igen komoly nehézséget jelent világszerte bolygónk hőmérsékletének emelkedése. Január végén arról számoltak be a vezető hírügynökségek, hogy néhány hónap múlva a dél-afrikai óriásvárosban, a földrész egyik legnépszerűbb metropoliszában, Johannesburgban el kell zárni a csapokat. Milliók maradnak víz nélkül, mert kiszáradtak a folyók. Hála a Kárpát-medence sokkal kedvezőbb klímájának, ilyen nagy veszély nem fenyeget minket, de az írás máris ott van a falon. Szerencsére vannak szakértőink, akik el tudják olvasni, és megteszik a szükséges lépéseket.
Az interneten számos cikket olvashatunk arról, milyen kellemetlen következményekkel számolhatunk, ha a hazai átlaghőmérséklet egy-két Celsius fokkal emelkedik. A szakértők jóslata mára már sajnos beigazolódott. Az elmúlt harminc évben Magyarországon a nyári középhőmérséklet két teljes fokkal nőtt. Ez látszólag nem sok, ám a következményei borúlátásra adnak okot; gyermekeink egyre forróbb, száraz nyarakra és mind gyakoribb aszályra számíthatnak.
Ez súlyos csapást jelenthet a magyar középhegységekben és az Alföldön őshonos fafajtákra, melyeknek nem kedvez a változás. Ráadásul új vetélytársaik bukkannak fel; délről, Földünk forróbb éghajlatú vidékéről megindult az állatfajok északra vándorlása és a növényfajok térnyerése. A forróbb nyarak, a rövid, langyos telek nekik kedveznek. A változások már rövidtávon is tetten érhetőek. A magyar kutatók nem kételkednek abban, hogy a 21. század végére a bükk, ez a gyönyörű, őshonos fa kihal hazánk területén. Szomorú látvány tárul a kirándulók szeme elé, ha Zala megyében az egykor oly gyönyörű erdőben járnak. Rengeteg letört ágú, állva elszáradt fatörzs között kanyarog az ösvény.
Nem sokkal jobb fenyőerdeink helyzete sem. A felmelegedés mellett a rovarkártevők miatt kerülhetnek válságos helyzetbe. A tömegesen elszaporodó kártevők már nemcsak az öreg fákat pusztítják el, hanem megfertőzik és letarolják a fiatal fenyveseket is. Az egyre forróbb nyár és az aszály azért különösen veszélyes a fákra nézve, mert nekik éppen nyáron van szükségük a legtöbb vízre. A fenti folyamatokat figyelembe véve komoly erőfeszítéseket igényel annak megakadályozása, hogy egy emberöltőnyi idő alatt, tehát már a közeli jövőben ne változzon meg radikálisan a hazai erdők élővilága.
Környezetünk egyes alkotóelemei olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mint egy hatalmas, csodálatosan kidolgozott puzzle-játék darabjai. Ha akár csak egyet is elveszítünk, hiányos lesz az összkép. A magyar erdőket megtizedelő veszélyek hatással lesznek az állatvilágra is. Ha kiszáradnak a fák, letörnek az ágaik, megritkul a koronájuk, akkor nem tudják megóvni az erdő aljnövényzetét a mind forróbb nyarak perzselő napsugaraitól. A legyengült élőlényekre újfajta kártevők és betegségek támadnak. Ezek elszaporodva nem kímélik azokat a fajokat sem, amelyek esetleg elég erősek ahhoz, hogy dacoljanak a szárazsággal. Ilyen sorsra jutott például a szárazságot amúgy jól viselő cser és a mediterrán eredetű feketefenyő is. A nem egészen egy évszázada betelepített fákat megviselte az elmúlt évtized szárazsága, és ezért nem tudtak ellenállni a rájuk törő gombafertőzésnek. Az erdészek az egész Európában veszélybe került lucfenyő miatt is egyre jobban aggódnak.
A természet azonban nem hagy minket cserben, nem kell egyedül szembeszállnunk a változásokkal. A kedvezőtlen átalakulás üteme ugyan jelenleg jóval gyorsabb, mint korábban, ám a fajok egy része alkalmazkodik és ellenáll a szárazságnak, a kártevőknek. Egyes fák ugyan eltűnhetnek, de helyettük mások jelenhetnek meg. Jogosan reménykedhetünk abban, hogy a kőrisfélék, vagy például a magyar népdalokban előszeretettel megénekelt tölgyfa is különösebb bökkenők nélkül vészeli át a 21. századot.
A környezetvédőkre és az erdőgazdasági szakemberekre nagy felelősség hárul. Kellőképpen átgondolva, új fafajták telepítésével pótolni tudjuk azokat a régi erdei barátainkat, akiket a globális felmelegedés miatt elveszítettünk. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kidolgozta Magyarország éghajlatváltozási stratégiáját. Hazánk komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy csökkentse a káros hatásokat, és megóvja gyönyörű, őshonos erdeinket. A siker mindannyiunk közös érdeke.