Egy nagy tudós jóslata – új utakra van szükség

A kiváló atomfizikus, Teller Ede a huszadik század legfontosabb tudósai közé tartozik. Jogosan nevezik a hidrogénbomba atyjának, mivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok kifejleszthette ezt a félelmetes fegyvert. 1908-ban született Budapesten, majd 1934-ben Angliába utazott, ahonnan egy évvel később az USA-ba emigrált, a George Washington Egyetemen kezdett el kvantumtechnikát tanítani. 1939-ben pedig már New York-ban élt. 

 

A Columbia Egyetemen számos kiváló európai tudóst alkalmaztak, közöttük az ugyancsak magyar Szilárd Leót is. Szilárd és Teller közeli munkakapcsolatban állt Albert Einsteinnel. Teller Chicagóban segített létrehozni Amerika első atomreaktorát. A világháború során aktívan kivette a részét az atombomba kifejlesztéséből. 1962-ben John Kennedy elnöktől megkapta az Enrico Fermi-díjat. 1990-től kezdve rendszeresen hazajárt Magyarországra. Itthon megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrendet és a Corvin-láncot.

Kortársai jogosan tartották elképesztően tehetséges, széles látókörű gondolkodónak. Komolyan foglalkoztatta az emberiség megmaradásának kérdése. A leghíresebb fizikusok között talán elsőként ismerte fel, milyen következményekkel járhat, ha a modern, ipari civilizációk nemtörődöm módra, pazarlóan bánnak a természet kincseivel.

 

A figyelmeztetés

1959-ban az USA-ban színpompás megemlékezésre került sor. Azt ünnepelték, hogy kereken egy évszázaddal korábban született meg az amerikai kőolajipar. Ez az iparág azóta is rendkívül komoly hatást gyakorol a washingtoni politikusokra. A nemzetközi óriáscégeket gyakran éri az a vád, hogy semmibe veszik a környezetvédelmet, beszennyezik a tengereket, és veszélyeztetik számos állatfaj fennmaradását. New Yorkban, az Ember és energia című szimpóziumon azonban senki nem számított arra, hogy kritikus hozzászólások is elhangoznak. Politikusok, tudósok, dúsgazdag üzletemberek akarták megünnepelni együtt az addig elért hatalmas sikereket. Ekkor emelkedett szóra Teller Ede, a szupertudós, aki segített Amerikának megnyerni a világháborút. 

 

Veszélyben vagyunk!

Arra kérték fel, hogy az energiafelhasználás jövőjéről beszéljen. Ő azonban már az előadása elején felhívta a hallgatóságot arra, hogy valami mással kell helyettesíteni az addig használt energiahordozókat.

A jelenlevők döbbenten hallgatták mindazt, amit az üvegházhatásról elmondott. Rendkívül jól megfogalmazta a beszédét. Nem elvont tudományos tényekkel bombázta a hallgatóságot, hanem drámai szavakban, világos példákkal mutatta meg a veszélyeket. A milliomos vállalati vezetők savanyú arccal hallgatták, ahogy felvázolta a félelmetes jövőképet. Teller látomásában az ünneplésnek otthont adó New York városát ugyanúgy elöntötte a víz, mint számos más tengerparti települést. 

A légkörben lévő szén-dioxid növekedése ugyanis a hőmérséklet emelkedését eredményezi, amellyel veszélyes folyamat veszi kezdetét. Az Arktiszon és az Antarktiszon megolvadnak a hatalmas jégmezők, amitől megemelkedik a tengerek szintje. Ezt a kérdést már 1957 decemberében is felvetette, ám akkor még csak zárt körben, vegyipari szakemberek előtt.

Teller megszólította a New York-i embereket is. Tudtukra adta, hogy a fenntartható fejlődés, a környezetvédelem elhanyagolása esetén pusztulás várhat a városukra, és csupán az nem biztos, hogy az Empire State Buildinget csak félig, vagy teljesen borítja-e be az Atlanti-óceán vize!

 

Minket is érint

A kiváló fizikus pontosan látta, hogy milyen következményekkel jár az eddigi fejlődés. Világszerte sok millió benzint, vagy dízelolajat felhasználó jármű működik. A hagyományos üzemanyagok elégetésekor szén-dioxid kerül a levegőbe, és ezzel máris fokozódik az üvegházhatás. 

Teller Ede az elsők között ismerte fel azt is, hogy egy ilyen globális átalakulás elől nem lehet elbújni. Nem jelentenek menedéket sem a magas hegységek, sem az óceánoktól távoli, zárt völgyek. 

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a klímaváltozás hatásai hazánkat is elérik. Nekünk persze nem attól kell tartanunk, hogy elönti a Hortobágyot az óceánok vize. A magyar tájat, az itt honos növényeket és állatokat elsősorban a szárazság fenyegeti. Mind gyakrabban tapasztaljuk azt, hogy kiszáradnak az erdők fái, és ezzel egyidejűleg új betegségek, kártevők jelennek meg. Lehetséges, hogy eltűnnek például a gyertyánok, és egyre ritkábban láthatunk nyárfát, kocsányos tölgyet, magyar kőrist, szilfát, nyírfát, vagy éppen vadalmát.

Bár a hazai szakemberek minden tőlük telhetőt megtesznek a globális felmelegedés hatásainak ellensúlyozásáért, egyedül nem mehetnek sokra. Szélesebb körű összefogásra van szükség, arra, hogy mindannyian segítsük erőfeszítéseiket. 
 

Felléphetünk ellene

Teller Edének teljesen igaza volt abban is, hogy a mai áruszállítás és közlekedés a kőolajtermékeken alapul. A széndioxid-kibocsátást azonban lecsökkenthetjük, ha fenntartható módon közlekedünk. Ez nem is olyan nehéz. A kerékpár és a tömegközlekedés a személygépkocsi remek alternatíváját jelenti. Ha pedig például elsősorban magyar termékeket vásárolunk, és olyan dolgokat, amelyeket nem az óceán túlsó partján, hanem itt, a közelben állítottak elő, akkor csökkenthetjük az áruk utaztatása során keletkező veszélyes gázok mennyiségét.

Közös erővel, tudatosan gondolkozva, a természet megőrzésére törekedve elérhetjük, hogy ne váljon valóra Teller Ede félelmetes látomása.