2018-06-21
Csoda a vízparton – Kína első zöld városa
A hatalmas távol-keleti ország alapvetően megváltozott az elmúlt évtizedek során. A fejlődés részét jelenti, hogy ma már sokkal jobban odafigyelnek a környezetvédelemre. Úttörő lépésként létrehozták Kína első zöld városát, ahol egy valódi erdőt költöztettek be az emberek közé. Vajon milyen előnyökkel és hátrányokkal jár egy ilyen megoldás? Mit tanulhat a világ a kínai példából?
Kevesebb, mint egy emberöltő alatt Kínában hatalmas fejlődés ment végbe. Az ország nemcsak elképesztő mennyiségi növekedést produkált, hanem rohamosan korszerűsítette az élet számos területét. Ma már százmilliók élnek sokkal kellemesebb, komfortosabb körülmények között, mint régebben. Az erőltetett iparosítás és a termelés növekedése azonban káros következményekkel is járt, a gyárak, az üzemek súlyosan megterhelték a környezetet. A pekingi vezetés azonban felismerte, hogy a további fejlődés sikeréhez elengedhetetlen a határozott környezetvédelmi lépések megtétele.
Az ország hatalmas kiterjedése, az egymástól nagymértékben eltérő tájegységek miatt azonban egészen másfajta feladatok várnak a környezetvédelmi szakemberekre a tengerparton vagy a Sárga-folyó vidékén, mint például a nyugati sivatagokban vagy a Himalája hófödte hegyláncai között. Rendkívül nagyszabású fejlesztésekbe és kutatómunkába kezdtek. A tét nagy, hiszen több mint egymilliárd ember életét kívánják jobbá tenni, illetve az általuk okozott környezeti terheléseket enyhíteni. Sor került több különleges módszer kipróbálására is. Ezek közül talán a legérdekesebb az első, szó szerint „zöld” kínai város születése. A már elkészült lakónegyedek annyira meglepőek és forradalmian újszerűek, hogy csodájukra jár az egész világ.
Az ország hatalmas kiterjedése, az egymástól nagymértékben eltérő tájegységek miatt azonban egészen másfajta feladatok várnak a környezetvédelmi szakemberekre a tengerparton vagy a Sárga-folyó vidékén, mint például a nyugati sivatagokban vagy a Himalája hófödte hegyláncai között. Rendkívül nagyszabású fejlesztésekbe és kutatómunkába kezdtek. A tét nagy, hiszen több mint egymilliárd ember életét kívánják jobbá tenni, illetve az általuk okozott környezeti terheléseket enyhíteni. Sor került több különleges módszer kipróbálására is. Ezek közül talán a legérdekesebb az első, szó szerint „zöld” kínai város születése. A már elkészült lakónegyedek annyira meglepőek és forradalmian újszerűek, hogy csodájukra jár az egész világ.
Csoda a Liujiang partján
A kínai vezetés egy olyan újfajta települést álmodott meg, amelyik megfelel a legkorszerűbb környezetvédelmi elvárásoknak. Nem lehet magas a szén-dioxid kibocsátása, és a korszerű infrastruktúrának egészen csekély energiafogyasztással is működnie kell. Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy arab várostervezők a sivatagban, Abu Dzabi közvetlen közelében álmodtak meg egy hasonló városrészt. Bár Maszdar Cityt, a Szahara ölelésében fekvő települést igen nehéz volna összevetni az idilli környezetben kialakított vízparti kínai várossal, bizonyos szempontokból mégis hasonlítanak egymásra.
Mindkét helyen az itt élők komfortos élete és a természetvédelem fontossága állt a tervezés fókuszpontjában. Akárcsak a sivatagban, az erdei városban is lemondtak a régimódi autókról. Nem üzemelnek benne belső égésű motorral felszerelt járművek, mivel legfeljebb negyedórás sétára van szükség ahhoz, hogy bárki eljusson a munkahelyére, iskolába, vagy éppen egy bevásárlóközpontba.
A tömegközlekedést elősegíti a közeli regionális csomópont. Ennek segítségével gyorsan és egyszerűen el lehet jutni a tartomány nagyvárosaiba, vagy éppen Pekingbe. Az építkezés megkezdésekor külföldön kételkedve fogadták, hogy lehetséges lesz-e megvalósítani a merész célkitűzéseket. A zöld építészeti megoldások és a megújuló energia felhasználása azonban nagyon is valószínűvé teszi, hogy sikerül maradéktalanul valóra váltani a nagy álmot. Összehasonlítva egy hasonló lélekszámú hagyományos kínai várossal, az erdei település kilencven százalékkal kevesebb szemetet termel, hatvan százalékkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, és kb. feleannyi energiát és vizet fogyaszt.
Meddig nőnek a fák?
A folyóparton kialakított erdei város lenyűgöző képet nyújt a magasból nézve. Sokkal több itt a fa, a bokor, a pázsit, mint bármelyik hagyományos városban. A különleges megoldások a híres olasz építésztől, Stefano Boeritől származnak. Egyeztetve Liucsou város vezetésével, kidolgozták a megfelelő módszereket arra, hogy negyvenezer fa, és kb. egymillió különféle növény kerüljön be a 175 hektáros területre.
Ilyen sok növény mellett ez a terület nem volna elegendő az emberek elhelyezésére is, ha régimódi módszereket alkalmaztak volna. Boeri nevét azonban éppen a vertikális erdő koncepciójának kidolgozása tette híressé. Liucsouban a növények éppen ezért nem körbeveszik a házakat, hanem beborítják őket. Fák és bokrok nőnek az épületek tetején, a piramisszerű házak minden szintjén. A kész utcák lenyűgöző látványt nyújtanak. Az ember azt hihetné, hogy egy tudományos-fantasztikus film díszletei között sétál, vagy valamilyen módon átkerült a távoli jövőbe .
Kék ég, tiszta levegő
Fontos, hogy nem csupán a látvány lenyűgöző, de a növények hatékony, természetes légtisztító berendezésként is működnek. Nem érezni a nyüzsgő nagyvárosok bűzét, mivel a zöld felületekből csak úgy árad az oxigén. Ezenfelül a megszelídített őserdő évente kb. ötvenhét tonna szálló port fog megkötni. Ennél is figyelemreméltóbb, ami a szén-dioxiddal történt. Liucsou egyetlen esztendő leforgása alatt tízezer tonna szén-dioxidot semlegesíthet. Az eljárást érdemes másutt is alkalmazni. Ha ugyanis ezek a „zöld” megoldások szélesebb körben elterjednek, azzal komolyan hozzájárulhatnak az üvegházhatás fokozódásáért felelős szén-dioxid megkötéséhez.
A munkálatok már javában tartanak, és ha minden jól megy, 2020-ra beköltözhet az újszerű lakótelepek harmincezer új lakosa. Máris nagy az érdeklődés a tiszta és csendes házak iránt. Mindenekelőtt a többgyerekes családok költöznének szívesen ide, hiszen gyermekeik csodálatos környezetben nőhetnek fel. Ráadásul a levegő minősége is sokkal jobb lesz, mint egy átlagos kínai metropoliszban.