Fenséges csúcsragadozók – a Tigrisek világnapja

Napjainkban az ember a földkerekség egyértelmű ura és parancsolója. Ez azonban nem volt mindig így. Az ősi időkben elődeink félelmetes ragadozókkal osztozkodtak a világon, és ezek a „szörnyetegek” gyakran lecsaptak rájuk. Legendáink, meséink megőrizték e zord idők emlékét, és a gyermekek ma is borzongva hallgatják például a Piroska és a farkas történetét, pedig napjainkban már a világ jelentős részén senkinek sem kell tartani a vadállatoktól. 

Amióta az ember lett a Föld koronázatlan királya, tömegesen tűnnek el egész fajok. A veszélyeztetett állatok Vörös Könyve szomorú olvasmány. Bánatra ad okot, ha látjuk, milyen sok gyönyörű, jobb sorsra érdemes élőlény jutott el a megsemmisülés küszöbére. Sajnos az esetek többségében az emberek felelőtlensége és mohósága felel a biológiai tragédiáért. Jó példa erre az, ami a tigrisekkel történt.

 

Elmúlt a dicsőség

A tigrisek valamikor szabadon kószáltak az óvilág őserdeiben, de otthonra találtak még a távoli Szibéria hómezőin is. Az emberek féltek tőlük, hiszen csak a legbátrabb harcosok, a legügyesebb vadászok tudtak volna a siker reményében szembeszállni e lenyűgözően félelmetes fenevadakkal. Nem véletlen, hogy a tigrist az őserdők királyának tartották; harapása, mancsának csapása elég erős volt ahhoz, hogy akár a legerősebb bivallyal is végezzen.

Az emberek sok helyen nem is hitték el, hogy közönséges állat. Azt hitték róla, hogy valamiféle szellem vagy haragvó istenség. A tigrisek bömbölését akár három kilométer távolságból is meghallották. Féltek tőle, ezért szertartásokat dolgoztak ki a tiszteletére, úgy gondolták, hogy minden porcikáját átjárja a varázserő, ezért ilyen hatalmas és könyörtelen. Sajátos módon éppen ez a hit sodorta végveszélybe a tigrist. Régi dicsősége gyorsan szertefoszlott, és a XX. század végére komolyan attól kellett tartani, hogy örökre eltűnik a Föld színéről. 

 

Közös erőfeszítéssel

Az ősi ember azért vadászott, hogy legyen mit ennie, vagy, hogy megvédje önmagát, a családját és később a jószágát. Kőbaltával, íjjal, lándzsával még nem volt képes olyan iszonyatos pusztításra, mint később, a tűzfegyverek elterjedése után. A tigris nem a húsa miatt lett célpont. Bár bizonyos részeit ritka csemegeként megették, sokáig elsősorban gyönyörű bundája miatt vadásztak rá. 

Közben az ember áttért a földművelésre, falvak és városok születtek. Egyre jobban lecsökkent a tigris élettere, emiatt egyre gyakrabban találkozott emberekkel, ami kezdetben a gyenge és meglepett kétlábúakra volt végzetes. Az emberevő tigrisre azonban biztos halál várt. Puskás vadászok jöttek, és könyörtelen hajsza után megölték.

Ázsia egyes részeiből teljesen eltűnt a faj, míg másutt erősen lecsökkent a tigrisek száma. Bajt jelentett számukra a letűnt korok mágikus gondolkodásának emléke is. Rengeteg ember tulajdonított varázserőt a tigris húsának vagy a csontjából készült pornak. Még ma is sokan hiszik, hogy ilyesmit fogyasztva megfiatalodnak, és visszatér a vitalitásuk. 

A nemzetközi környezetvédő szervezetek határozottan fellépnek az ilyen tévhitek ellen. Komoly erőfeszítéseket tesznek az illegális kereskedelem felszámolására, valamint azért, hogy az élőhelyükön senki se zavarja az állatokat. Gondosan ellenőrzik az elsősorban Ázsiában működő szaporító központokat. Indokinában ugyanis ma már kétszer annyi tigris él fogságban, mint szabadon. Gondot okoz, hogy elmosódik a legális központok és a bűnözők közötti határvonal. A nemzetközi összefogásnak köszönhetően többek között Thaiföldön, Mianmarban, Kínában, és a parányi himalájai királyságban, Bhutánban is nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy ismét szaporodjanak a vadonélő tigrisek. Kína is együttműködik a Természetvédelmi Világalappal, és komoly beruházásokat tesznek azért, hogy a természetvédelmi területeken élő tigrisek számát megnöveljék. Szigorúan fellépnek az orvvadászok ellen is.

 

A tigris napja

A július 29-én világszerte megtartott rendezvények célja, hogy egy átfogó tigrisvédelmi rendszer jöjjön létre. Ezenfelül a szervezők szeretnék az emberek figyelmét felhívni arra, mennyire fontos, hogy megőrizzük ezt az állatfajt, és lehetővé tegyük, hogy természetes környezetében a szülőföldjén, szabadon élhessen. Első alkalommal 2010-ben került sor ezen a napon rendezvényekre.

Az elmúlt néhány év során komoly internetes akciókat is szerveztek. Európában sok helyen az emberek egy napra egy tigrisre változtatták a facebookos profilképüket. A közös erőfeszítéseknek hála, hogyha csekély mértékben is, de növekedésnek indult a szabadon élő tigrisek száma. Sikerült valamennyire visszaszorítani az illegális kereskedelmet is. Ugyanakkor továbbra is gondot jelent, hogy még mindig nagy a kereslet a tigrisbőrből készült amulettek vagy a csodagyógyszernek tekintett csontőrlemények iránt. 

A tigrisek napján érdemes elgondolkodni azon, hogy mit tehetünk Földünk élővilágának megóvásának érdekében. Nem csak a tigrisek vannak ugyanis veszélyben. A kihalás réme fenyegeti többek között a Madagaszkáron élő angonoka teknőst, az elefántteknőst, a Vancouver-szigeti mormotát, a sörétes nyulat, a mindoroi bivalyt, a szumátrai orrszarvút, az amuri leopárdot, az óriás bambuszmakit és az ibériai hiúzt is. Ezek a fajok is megtalálhatóak a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.