Veszélyben a tenger – egyre több a gyilkos mikroműanyag

Sokak számára a tengerparti üdülés jelenti a kikapcsolódás és a feltöltődés csúcsát. Egy-két hét után megújult erővel térhetnek vissza a hétköznapok világába. Bolygónk felszínének kétharmadát víz borítja. Az óceánok hatalmasak, hajóval átszelni őket akár hetekbe is beletelhet. Az ősi idők tengerészei örömmel látták a játékos delfineket, a méltóságteljes bálnákat, és aggódva figyelték a hajót követő cápák háromszögletű uszonyát. Ezek az állatfajok ma is népszerű látványosságnak számítanak. Az emberi felelőtlenség miatt azonban komoly veszélybe került a fennmaradásuk.

Amerikai, ausztrál és olasz tudósok Földünk számos pontján kezdték el vizsgálni a tengerek műanyag-szennyezettségét. A sajtó megrázó képeket közölt a távoli vizeken lebegő, elképesztő kiterjedésű szeméthegyekről. A fejlett nyugati országok mocska sok ezer kilométernyire eljutott attól a helytől, ahol elméletileg fel kellett volna dolgozni, vagy gondoskodni kellett volna a hatástalanításáról. A Földközi-tengeren, a Bengáli-öbölben, a Korál-tengeren és a Mexikói-öbölben azonban most nem az ilyenfajta szemét okozta károkat elemezték, hanem az ún. mikroműanyagokat vizsgálták meg.

 

Valamit valamiért?

Gyakran hangoztatott és helytelen nézet, hogy a műanyagok ellen semmit sem tehetünk. Az elmúlt hetven év során világszerte elterjedtek és beépültek a hétköznapjainkba. Az életünknek nincsen olyan területe, ahol ne találkoznánk velük. Az is gyakori érv, hogy a műanyag olyan nagymértékben javít az életminőségünkön – könnyebbé, tisztábbá, komfortosabbá teszi a munkával és a kikapcsolódással töltött időnket -, hogy hatalmas pofonnak éreznénk, ha lemondanánk ezekről a súlyosan természetkárosító anyagokról.

Ez az érvelés azonban hamis. Az igaz, hogy a műanyagok sok mindent egyszerűbbé tesznek, ám nem kikerülhetetlenek. Tudatosan gondolkozva, a fenntartható fejlődést szem előtt tartva ki tudjuk váltani őket természetes alternatívákkal. Ezek jelentős része akár itthon is készülhet, így miközben a természetet védjük, támogatjuk a magyar mezőgazdaságot és ipart is.

 

Parányi, de veszélyes

A tengeri élővilágot megfigyelő tudósok megállapították, hogy az óceánok legfontosabb, jól ismert élőlényei akaratlanul egyre nagyobb mennyiségű mikroműanyagot fogyasztanak. Ezt nem tudják megemészteni, ami megbetegedésekhez, sőt torzulásokhoz vezethet. Ilyen veszélyek azonban nem csupán a tenger élővilágát, hanem minket magunkat is fenyegethetnek. A műanyagok ugyanis rendkívül ellenállóak. Biológiailag nem bomlanak le, és csak alig akad olyan élőlény, amelyik tápanyagként fel tudná használni őket. A Nap sugarainak hatására azonban lassan kis darabokra hullnak szét. Az ötmilliméteresnél csekélyebb méretű részecskéket nevezik mikroműanyagoknak.

Számos módon kerülhetünk kapcsolatba velük. A tengeri hal megeszi a mikroműanyagot, majd kifogják, megsütik és feltálalják egy étteremben. Az ott nyaraló magyar turista örömmel megkóstolja a jellegzetes, finom ételt, és nem tudja, hogy közben műanyagot is eszik.

Persze más veszélyforrások is leselkednek ránk. Parányi, műanyag mikrogyöngyöket rengeteg különféle szépségápolási termékben használnak. Műanyag juthat a szervezetünkbe a műszálas ruhák mosása után, és ez a szennyeződés ugyanúgy fenyegeti az ivóvizünket, mint a mezőgazdasági termékeket. 

Felmérések készültek arról, hogy egyelőre még nem sikerült megoldanunk a műanyaghulladék újrahasznosítását. Kevesebb, mint tíz százalékát tudjuk újrafelhasználni. Ennél valamivel többet elégetünk, ám a hulladék közel nyolcvan százaléka világszerte hatalmas kiterjedésű szeméttelepeken, szemétbányákban, vagy egyszerűen csak az út szélén kidobva várja, hogy történjen vele valami. Az ilyen szeméthalmok a mikroműanyag-szennyeződés legveszélyesebb forrásai.

Nincsenek jobb helyzetben azok az országok sem, amelyek messze vannak a tengertől. Még a kristálytisztának gondolt svájci vagy osztrák alpesi tavakban is jelentős műanyag-szennyeződést találtak.

 

Mit tehetünk?

A legfontosabb, hogy tisztában legyünk a problémával. Ha tudunk róla, akkor felléphetünk ellene. A magunk módján mi is hozzájárulhatunk Földünk megmentéséhez. Nem kell radikális lépésekre elszánnunk magunkat, viszont nagyon is érdemes lépésről lépésre csökkenteni mindennapi életünkben a felhasznált műanyag mennyiségét. Például a plasztikba csomagolt, tengerentúli élelmiszerek helyett a közeli piacon vásároljuk meg a magyar termelők áruit, amit aztán nem fóliába, hanem papírba csomagolva viszünk haza.

Nem lesz szükség műanyag szatyrokra, ha a saját vászonszatyrunkat, tarisznyánkat visszük magunkkal. A műanyag palackokat a saját zárható üvegünkkel tudjuk kiváltani. Gyermekeinknek is vásárolhatunk műanyag helyett természetes anyagokból, például szövetből vagy fából készült játékokat. Amikor megveszünk egy árut, érdemes elolvasni az összetevők listáját. A veszélyes, környezetet károsító adalékanyagok helyett csak olyasmit vegyünk meg, ami nem szennyezi a természetet. A műszálas ruhákat pedig amúgy is érdemes kerülni, és ezek helyett inkább gyapjúból, pamutból készült öltözékeket viseljünk.

Ezen lépések megtétele nem nehéz, mivel nem vagyunk egyedül, hanem szerte a nagyvilágban, sok száz millió tudatosan gondolkodó, segítőkész emberrel összefogva megmenthetjük a világunkat.