A használt étolaj második élete

Gyakran hallhatjuk, hogy a környezetvédelem valójában nem valamilyen elvont, megfoghatatlan dolog, hanem közvetlen közelünkben, saját otthonunk négy fala között kezdődik. Általánosságban is elmondható a napjainkban jelentkező környezetvédelmi nehézségekről, hogy összefogva, közös erőfeszítéssel nagyon sokat felszámolhatunk közülük, vagy legalábbis csökkenthetjük negatív hatásukat.
 

Jó példa volt erre, ahogy néhány hónappal ezelőtt komoly kampány bontakozott ki a műanyag szívószálak ellen. Volt itt egy látszólagos ellentmondás. Nehezen lehetett elhinni, hogy egy vékony kis műanyag szívószál tényleg olyan komoly környezeti károkat okozhat. Csakhogy nem egyetlen szívószálról volt szó, hanem sok milliárd darabról! Ezek összsúlya és terjedelme egészen elképesztő. Valóságos műanyaghegyek kerültek a világóceánba, súlyosan veszélyeztetve az őshonos élővilágot. Ugyanakkor a szívószálak kiiktatása jó példa arra, hogy mi magunk egyénileg is tehetünk valamit Földünk megóvása érdekében.

Sistergés a konyhából

Nagyon sokan, mindenekelőtt talán a gyerekek imádják a sült krumplit. Ezek a kis „ínyencek” többnyire nincsenek ott, amikor a hasábburgonya darabkái hangosan sisteregve elmerülnek a tűzforró étolajban. Talán csak a konyhából kiáradó szagra figyelnek fel.

Alighanem csodálkoznának, ha elárulnánk nekik, hogy a használt étolaj veszélyes hulladéknak minősül. Amikor erre a tényre felhívjuk barátaink, ismerőseink figyelmét, gyakran kapunk meghökkent pillantásokat. Sokszor elhangzik az a kérdés, hogy a csudába lehet környezetkárosító egy olyan dolog, amiben az ételeinket sütjük?

Márpedig a háztartási olaj jogosan került fel a veszélyes hulladékok listájára. Rendkívül lassan bomlik le, ezért hosszú időn át szennyezi a természetet. A talajban is károkat okozhat, a vizek élővilágára pedig különösen veszélyes. Mivel az olaj könnyebb a víznél, a tavakba, folyókba bekerülve lebegni kezd a felszínen, elzárva ezzel az oxigén útját. 

Nem szabad kidobni a szemétbe, és a lefolyóba sem önthetjük le! Megint csak a nagy számok törvénye érvényesül. Magyarországon éves szinten 50.000 tonna sütőolajat használunk el, és egy csepp használt étolaj akár 1000 liter élővizet is elszennyezhet! Ha pedig nem is kerül élővízbe, akkor a csővezetékek falára lerakódva a csatornarendszer dugulását okozhatja.

Ne együk meg!

Nem mindenki tudja, de a sütőolajat nem lehet a végtelenségig újra használni. A túlhevült olaj nem alkalmas például egy újabb adag hasábburgonya vagy hús kisütésére. Komolyan veszélyeztetheti az egészségünket, mivel rákkeltő anyagok keletkezhetnek benne. 

A használt étolaj állati fogyasztásra sem alkalmas. Sajnálatos módon a macskák egy része kifejezetten kedveli, aminek nagyon komoly következményei lehetnek. Ha egy házi kedvencünk beleiszik, akkor rövid időn belül rendkívül erős hasmenése lehet. 

Mit tehetünk mi?

Ha otthonunkat környezetkímélő és a fenntarthatóságra ügyelő háztartássá akarjuk alakítani, akkor fáradozásaink során egyszerű, de annál fontosabb a használt étolaj összegyűjtése. A hulladékudvarokban le tudjuk adni, amit összegyűjtöttünk. Ilyen gyűjtőhelyek ma már hazánkban számos helyen működnek, a nagyvárosokban és
vidéken is egyaránt.

Az a helyes tehát, hogy a használt olajat nem kiöntjük, hanem egy kannában vagy flakonban gyűjtjük össze. Ezeket nem nehéz elvinni a hulladékgyűjtő udvarba. Magyarországon a MOL benzinkutaknál is alakítottak ki gyűjtőhelyeket, ahol kizárólag lakossági eredetű használt étolajat vesznek át, legfeljebb 10 kiló mennyiségben. A forró olajat azonban ne öntsük műanyag kannába! Várjuk meg, amíg kihűl, és csak utána töltsük át a tárolóedénybe. 

Érdekes kérdés, hogy mire használják fel ezt a folyadékot? Ma már egy egész iparág foglalkozik biodízel gyártásával. A használt sütőolaj nagy részét ennek a területnek a vállalatai hasznosítják. További felhasználóhelyeket jelentenek a festékgyárak, de szükségünk lehet ilyen olajra az aszfalt- és a gipszgyártás során is. 

Mi is segíthetünk!

Világszerte mind több lépést tesznek arra, hogy olyan tömegközlekedési eszközök üzemeljenek, amelyek belső égésű motorját sütőolajból készült, tehát újrahasznosított biodízel hajtja meg.

Ennek a folyadéknak lényegesen alacsonyabb a széntartalma, mint a hagyományos üzemanyagoké, a biodízellel üzemelő járművek kevesebb mérgező szén-monoxidot bocsátanak ki, így az otthonunkban keletkező háztartási hulladékot felhasználva elérhetjük, hogy az újrahasznosítás miatt kisebb legyen ökológiai lábnyomunk, és gátolhatjuk az üvegházhatás további súlyosbodását.

A használt háztartási olaj gondos kezelése és újrahasznosítása látszólag csupán egyetlen apró, nem is túl jelentős lépés. Ugyanakkor nagyon is fontos és helyénvaló, ha valaki a környezetbarát eljárás mellett dönt. Így ugyanis a maga eszközeivel, a saját környezetében – talán még másoknak is példát mutatva – hozzájárul a természet megóvásához.