Finom, egészséges és magyar – együnk helyi termékeket!

A magyar mezőgazdaság jó minőségű termékei évszázadokon át híresek voltak Közép-Európában. Örömmel vásároltak magyar búzát vagy marhahúst Bécsben, Krakkóban, és a német városok piacain is. Nem hiába nevezték Magyarországot a Monarchia éléskamrájának. Manapság viszont mind több külföldi termék sorakozik az itthoni boltok polcain. A környezetvédelem szempontjából azonban sokkal hasznosabb lenne, ha a lakóhelyünk közelében megtermelt, kiváló minőségű, egészséges, magyar zöldséget, gyümölcsöt és különféle mezőgazdasági terméket fogyasztana mindenki.
 

Lokálisan, globálisan

Az elmúlt nyár és az ősz első két hónapja szokatlan, néha már nehezen elviselhető forrósága egyértelművé tette  számunkra, hogy minket is érint a globális felmelegedés. A világméretű környezetszennyezés ellen tennünk kell, és tehetünk is valamit. Több mint száz évvel ezelőtt Patrick Geddes skót tudós fogalmazta meg először azt a gondolatot, hogy a felelős és lelkiismeretes emberek képesek felismerni a világméretű problémákat, miközben otthon, a saját szintjükön tesznek ellene.

Ez a szint lehet a szülőfalunk, a járásunk, a megyénk, vagy éppen a régiónk. A múlt század hetvenes éveinek elején a Föld Barátai környezetvédelmi mozgalom hozta elő a feledés homályából Geddes jó tanácsát. A világ ekkor ismerte meg a „Gondolkozzunk globálisan, cselekedjünk lokálisan”, vagyis helyi szinten irányelvet. A fenntartható, tudatos fejlődés szempontjából nagyon fontos, hogy ez az elv érvényesüljön a hétköznapjaink során is, például amikor bevásárolni megyünk.

 

Finom és magyar

A múlt században megváltoztak a kereskedelmi, a szállítási és a fogyasztási szokások. A nemzetközi óriásvállalatok távoli országok gyümölcseivel zsúfolják tele a szuper- és a hipermarketek polcait. Az még érthető volna, hogy Afrikából hozzuk a banánt, és időnként csemegének olyan egzotikus gyümölcsöket eszünk, amelyek csak nagyon messze, az Egyenlítő melletti, tűzforró vidékeken teremnek meg, hiszen az ilyesmi megtermesztésével hiába próbálkoznánk idehaza.

Azt viszont nehéz volna elhinni, hogy a külföldi alma jobb, mint a szabolcsi, hogy az idegen országokból vonaton vagy hűtőkocsiban hozzánk szállított körte jobb, mint a nyírségi. Sok honfitársunk mérgelődik, ha a fényárban úszó bevásárlóközpontok polcán francia szilvát lát a zamatos szatmári helyén.

A messziről ideszállított élelmiszerek közvetetten bár, de súlyosan károsítják a környezetet. Lehet, hogy a boltban olcsóbb a távol-keleti pirospaprika, de miközben ez a termék eljut hozzánk, rengeteg széndioxid kerül a levegőbe, ami hosszútávon ugyanolyan veszélyes az ázsiai paprikatermelőkre, mint termékeik ideszállítása magyar vásárlóira. Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy miért külföldi pirospaprikát veszünk, amikor Szeged vagy Kalocsa környékén évszázados hagyományai vannak a magyar paprikatermesztésnek? A paprika példáját végiggondolva jó pár érdekes dologra jöhetünk rá.

Magyar és jó minőségű

Amikor pörköltet, vagy gulyáslevest készítünk, nagyon nehéz volna a magyar pirospaprikánál jobb minőségű hozzávalót találni. Dédapáink idején, amikor még a hazai lakosság jelentős része a mezőgazdaságban dolgozott, Szombathelytől Ungvárig, Kassától Brassóig kiváló minőségű termékeket kínáltak a gazdák a helyi piacokon. Nagyon jó volt a minőségük, és olcsóak voltak, mert nem kellett messzire szállítani őket, és nem volt szükség például drága üzemeltetésű hűtőházakra a tárolásukhoz.

Ma sem lehetetlen az, amire annak idején képesek voltak az őseink. Helyi szinten cselekedve érdemes megkeresnünk a lakóhelyünk közelében termelő gazdákat. Egyre több földműves foglalkozik „zöld”, környezetbarát termékek előállításával. Minél többen keresünk ilyesmit, annál több családi gazdaság fog úgy dönteni, hogy átáll az előállításukra. Amikor tőlük vásárolunk a termelői piacon, akkor garantált minőségű, friss terméket vehetünk. A külföldi és a magyar gyümölcs közti különbség érzékeltetésére jó példa az eper.

Egy évben körülbelül tizenkétezer tonna epret eszünk meg, ennek egynegyed része azonban külföldről jön. Hazánktól kétezer-kétezerötszáz kilométernyire leszedik a még félig fehér vagy zöld, cseppet sem étvágygerjesztő epreket, hogy utána felpakolják azokat egy kamionra.

A Magyarországra behozott külföldi eper szállítása során közel ötszáz tonna széndioxid kerül a légkörbe. Ráadásul a teherautókból kiszedett, megutaztatott eper még mindig  éretlen, nem úgy, mint a magyar árusoktól megvásárolt gyönyörű, piros, érett és zamatos helyi termék. 

Mielőtt a külföldi eper kikerülne a hipermarketek polcára, a környezetet komolyan terhelő ipari eljárásnak vetik alá. Cseppet sem természetes, ahogy nem a nap melengető sugarai érlelik meg, mint a hazai epret, hanem nitrogén-dioxid gázzal megtöltött raktárakban érlelik mesterséges módon. Hasonló dolgokat tapasztalhatunk, ha megnézzük a külföldi eredetű, gyakran sápadt, vízízű paradicsomot, és összehasonlítjuk az itthoni kertekben nőtt, tűzpiros és ízletes zöldséggel.

Emberi tényező

Napjainkban gyakori panasz, hogy az emberek eltávolodnak egymástól. Vadidegenek vesznek körül a buszon, a villamoson, és még az ugyanabban házban lakók sem mindig köszönnek egymásnak. Nagy a bizalmatlanság, mert az emberek nem ismerik egymást.

A termelői piacon egész más a helyzet. Itt könnyű megbarátkozni egy-egy árussal, aki egy-két hét elteltével már régi ismerősként köszönt minket. Megbízhatunk benne, abban, hogy lelkiismeretesen, a környezetet kímélő módon állítja elő termékeit.

Ez a gazda ráadásul magyar embereknek ad munkát, és ő maga is itthon fogyaszt, vásárol. Ha támogatjuk az ilyen termelőket, azzal hozzájárulhatunk a magyar vidék újjászületéséhez. Biztonságos forrásból nem csak friss dolgokat vásárolhatunk, de például lekvárt, aszalt gyümölcsöt, kompótot is. A piacokon másfajta helyi termékeket is kínálnak, például kézműves, vagy népművészeti tárgyakat, különféle tejtermékeket és természetesen tojást, húst, kolbászt, szalámit és sonkát, melyek hagyományosan a magyar konyhaművészet részei.

Helyben cselekedve, vásárolva tehát hozzájárulhatunk a globális problémák legyőzéséhez. Lecsökken a termékek szállításával járó környezetterhelés. Rövidebb lesz a kereskedelmi láncolat, nem kell hűteni, raktározni, érlelni a gyümölcsöt, a zöldséget. Kevesebb energiát igényel a jó minőségű, helyi áruk előállítása, és amikor ilyet veszünk, akkor a környezetünkben élő és dolgozó honfitársaink erőfeszítéseit támogatjuk. Mindannyiunknak érdemes a helyi termelésű termékeket választani.

Hegyvidéki Termelői Piac:

 

Kedd-Szombat a Hegyvidéki Önkormányzat előtt 

Szerdán a Pagony utcai Tesco mellett

Csütörtökön a Szent János Kórház melletti parkban

Pénteken a Jókai Iskola előtt